Síelés 4. nap - Tauplitzalm

Az utolsó ittalvás. Sajnálom, hogy vége, annak ellenére, hogy apának azt mondtam az első napon, hogy én akkor hazamennék. :) De belejöttem, megszerettem, és nem hagynám itt. Csak muszáj. Mert az élet meg megy tovább. Pedig olyan jót szórakoztunk Ákossal! Tegnap körbemászkáltuk a hegyet töksötétben, aztán ilyen beülős kis műanyag vackon csúszkáltunk. Az én rendkívül okos ötletemtől vezérelve, elindultunk lefelé azon a szakaszon, ahol amúgy síelni szoktunk, és piros. Kicsit volt csak érdekes, egyrészt mert vaksötét volt, másrészt meg erősen begyorsultunk, és a fékezés, öhmm, :) nem igazán ment. 2. próbálkozásra már lejutottunk a hegy aljára, de nem volt zökkenőmentes. A visszagyaloglás...na az megint egy élmény. De örülök, hogy eljött velem. Aranyos. És helyes is.

Ma meg, a tegnapi élményekből indíttatva, kitaláltam, hogy menjünk és keressünk egy másik pályát. Öööö, egy pirosat találtam. Nem tűnt meredekebbnek mint a tegnapi, pedig az volt. Jó, oké, annak nem láttuk az alját. Elindultunk, az elején(úgy 3 méter) még nem is volt gáz, de begyorsultunk, és elvesztettük az irányítást. Vagyis ő. :D Én csak fékezgettem. Lényeg a lényeg, száguldottunk lefelé, és annak rendje módja szerint kiborultunk. Én arccal telibe kaptam a havat, a szemüvegem reccsent, majd elrepült, Ákos átesett rajtam. Amíg feküdtem a földön, magamban imádkoztam, hogy jézusom, ugye nem vágta össze az arcom. Mert azt hittem eltört. DE nem!!!! :) Szerencsére. A rossz hír, hogy a fél lencse eltűnt. Meg a kis piros csúszka is. Egszerűen nem volt sehol. Pedig többször körbejártuk a völgyet.

Ákosnak a térde roppant meg( állítólag :P), nekem főként az oldalam sebes, meg az arcom karcolódott meg. DE megúsztuk. Már csak addig kell lapítani amíg el nem megyünk, nehogy legomboljanak plusz x eurót, kártérítés címszó alatt.
De...nem is tudom mióta, tényleg jól éreztem magam. Olyan hülyének.

"Jól van meglesz, ha egy kicsit még erre fordulok"

És ez nagyon jó.
Meg...ismét csak az jut eszembe, hogy nagyszerű, hogy itt "össze vagyunk zárva", de...mi van a való életben? Nem úgy tűnik, mint akit nagyon érdekelnék. Pedig... örülnék ha megkeresne. Mert kedvelem.



Az egyetlen ami vigasztal, hogy szombaton már itt vannak a hollandok :), vagyis 2 nap!!!!!!!!!! És visszakapom az én kis porcicámat,a tündér cicavirágomat meg az anutámat. :)

A nyelvvizsga az, ami nyomaszt. Nem kicsit. Szombaton 9 órakor kezdem, úgyhogy nagyon gondoljon rám mindenki!Küldjétek az erőt. (Meg a tudást.)