Síelés 1. nap - Tauplitzalm

Apa hűtési módszere

Ki az az idióta aki feltalálta a snowboardozást? Meg kellett volna lincselni. Velem együtt, aki meg el akart kezdeni. Amennyire vártam a mai napot, annyira szar volt. Esésből estem. Ennyit szerintem még sosem. Érzem is, a farokrészemre nem tudok súlyt helyezni, ami azért félek, hogy holnap problémás lesz. És szánom-bánom, volt, hogy elkezdtem sírni. De mikor állandóan ugyanoda esel! Leírhatatlanul fáj. És ez nem az anorexia.
Szóval sajnos semmi sikerélmény. Najó, egy pici, ami annak köszönhető, hogy találkoztunk egy pár magyar "sráccal", és apa közbenjárásának hála tanítgattak. Sikeresen. Vagyis már összeálldogált a szlalomozás, sőt :) néha már egészen normálisnak tűnik amit csinálok.
Csak az ember persze fárad. Nem is álltunk meg egésznap, én reggel 9-től jó fél 5 ig nyomtam. Szarul is voltam a végére, már folyamatosan azt kérdezgettem, hogy mennyit kell még síelni, és mennyit sétálni. Mivel elrontottam az útvonalat (ami szerintem NEM csak az én hibám volt, apa szerint igen), nem sikerült a szálláshoz visszakerülni, fel kellett gyalogolni a völgyből. Ami nagyon meredek, és nagyon hosszú. Főleg egy síléccel/boarddal a hátadon/magad után húzva.
Érdekes dolog egyébként egy csapat viháncolós kiscsajjal együtt lenni. Legfőképpen azért, mert én is ilyen voltam. Ma már persze belátom, hogy ú, ez meg az de ciki, de...ezen mindenkinek át kell esnie. Viszont ahogyan látom, ez még az én korombeli pasiknak is bejön. Mert van itt kettő egyidős, meg 2 kicsit fiatalabb. Őszintén? Szar érzés, hogy le se vagyok szarva. Mert a kicsajok húú. Előzör zavart. Már majdnem teljesen hidegen hagy. Elvégre ki a francot érdekel?
Engem.


És hogy az engem olvasók úgy érezzék szerencsések, egy kis pletyka: mint mindig itt is el volt mondva, hogy lehetőleg balesetmentesen kéne megúszni a hetet, már meg is van a baj. Imre bácsi, az igazgató (kórusosok előnyben) esett áldozatul. Ha jól értettem ráesett a lábára, és onnantól kezdve nem tudott ráállni. Mentősszánnal vitték le a hegyről, majd a sofőr bekísérte a kórházba. De nincs komoly baj, csak megrándult, ellenben az egy hétnyi síelés ugrott. Tekintve, hogy apával ketten támogattuk ki az ebédlőből.