You think I'm less than perfect, but don't you know I'm more than enough?
Vagyok aki vagyok.
Vagyok amilyen vagyok.
DE ez így jó. Nem akarok megváltozni. Pedig mondták már páran, hogy jó lenne. DE magamnak jó vagyok. Nem ez számít? És aki szeret az így szeressen. Senki sem egy színdarabban akarja leélni az életét...
I can't wait forever, make it now or never.
A másik hibám. Az azonnal de most rögtön ha én kitaláltam valamit. Akaratosság?
De tudok szeretni. Őszintén. És erősen.
Vagyis...biztosan tudok. Hiszen mindenki tud, nem?
Azt hittem ma megkaptam életem egyik legnagyobb dicséretét. Ánétől. Akitől úgy tényleg számít. Hogy egyedien írtam meg az esszét. Nem azt mondta, hogy húdequrvajó, hanem hogy egyedien. És ő azt szereti. Én is. Az életem célja, hogy egyedi legyek/maradjak/váljak. Ez a legfontosabb.
Egyedi és tökéletes.
Remény tölt el, hogy valaki meglátja, hogy héé, nem is ír ez olyan szarul, meg annyira nem is hülyeségeket.
Kár, hogy arra a nágyszerű esszére mégis hármast írt.
És egyik kis olvasnivaló, így a végére. A hétvégén került megrendezésre a Tattoo Convention, és Velveten lehet róla egy kicsit cinikus, de szerintem életszagú cikket olvasni. Nekem tetszett. A legerősebben azonban ez a mondat maradt meg: Mindent azonban ők sem vállalnak be: 18 éven aluliakhoz akkor sem nyúlnak, ha a szüleik kísérik be őket a szalonba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése