2011. március 6.

Gyarlóság asszonya

Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell.
Neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt.
De ha megkaptad, már nem érdekel
Ott rohad a szemétdombon majd.

                                        /Depresszió/

Csak ez jut eszembe. Meg hogy mennyire nem tudom mit is akarok. Élek a világban, része vagyok a közösségnek, de annyira önző vagyok, hogy saját magam a legfontosabb. Mindenek előtt. Ezért is nem tudok mások hibái fölött szemet hunyni.
Mert a tökéletességre törekszem. Annak ellenére, hogy tudom,soha nem érhetem el. Mert bármi történik is, magamnak úgyse leszek elég jó.
Vannak pillanatnyi fellángolásaim, mint ma a fonott srác, de ez múlandó. Mint a perc. Már-már vadászösztönöket érzek magamban.
És ha azt kihasználjuk mások kárára, az ribancság, kedves panka. Úgyhogy jól gondold meg mit teszel.
És itt a baj. Hogy nem tudatosan cselekszem, hanem ösztönből.

De ugye nekem is megvan az a valakim, aki majd lecsillapít? Aki mellett nem érzem úgy, hogy szórakoznom kell!!, és ezért máshoz fordulok. Él egy ilyen valaki a nagyvilágban, ugye?
Akit nekem szánt az ég.

1 megjegyzés:

  1. kár, hogy nem voltál ifin... azért ilyesmiről is beszéltünk. Zoli szerint és szerintem is mindenkinek van egy igazija. Szóval igen, létezik az a valaki, és majd meg is találjátok egymást.

    VálaszTörlés