Ma már nem vállaltam be a kocsmázást. Jelenleg a még visszafordíthatóan szar állapotban vagyok, és örülnék ha sikerülne elcsípni. Szeretném megérni a pénteket. bár hajnali háromig...nem lesz semmi. Valaki jöhetne szórakoztatni. :P
2 busszal felvonultunk Pestre. A Semmelweis Múzeum tökéletes választás, csak nem egy csapat 15-16 éves külföldinek. Mert kezdjük ott, hogy sehol egy angol felirat. Minden magyarul, teletűzdelve olvashatatlan szakkifejezésekkel, meg egy iszonyúan akcentusos visítozó nővel. Aztán folytassuk ott, hogy szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a száz fős csoportunkból ki érdeklődik ilyen irányban. Úgyhogy a dolog erős bukta.
Az Aquaworld már nagyobb népszerűségnek örvendett, gondolom nem kell részleteznem a siker okait. A hely gyönyörű, a csúszdák szuperek, és a belépődíj is nagyon jutányos. Nem tudom mikor épülhetett, de kívülről és belülről is a frissennyílt hatást kelti. Egy apró porszem került csak a gépezetbe, bár az szerencsére csak engem sújtott. Hosszas vacillálás, testtakargatás után ugyanis elindultunk, hogy akkor megnézzük A csúszdákat. Sajnos elvonta a figyelmem egy apróbb, kisgyerekekre méretezett, majd A Hagyma Csúszda. A név nem tudom honnan ered, a lényeg, hogy vezet egy vékony cső, a csúszda, egy óriási gömbbe, aminek a közepén esik ki a vállalkozó kedvű delikvens. Idáig még én is eljutottam, (bár elvileg abban a gömböcben is tovább kellett volna kerengenem) csak miután belezuhantam a vízbe, nem tudtam, hogy merre meddig. Még a csúszás előtt alaposan szemügyre vettem kívülről a szerkezetet, és valamiért az az emlék maradt meg, hogy ki kell úszni, mert bentről ömlik kifelé a víz. Ennek a hatására, elkezdtem úszni mint az őrült, és a nagy igyekvésben tiszta erőből beleúsztam a falba. A fél fejem lezsibbadt, gondolkodni sem tudtam. Elkezdtem felfelé tempózni, de nyilván megfordultam, vagy nem tudom, mert a felszín soha nem érkezett meg. A levegőm elfogyott, bepánikoltam, és asszem a nagy ijedtség hatására, sikerült felrúgni magam a levegőre. A medencéből sem volt semmi kijönni, mert a fejem bal része még mindig lüktetett. Egy pár pillanattal később Szöszi is becsobbant (bezzeg ő tudta hogyan kell kijönni!), és mikor elvettem a kezem a szemem elől, észrevette, hogy felrepedt a szemöldököm. De nem lett semmi, lekezelték, beragasztották, aztán mentünk tovább az eredetileg kiszemelt csúszdákhoz.
Útközben többször is éreztem, hogy elbóbiskolok, de Thijs minden alkalommal felébresztett, hogy ne aludjak. Mire kérdeztem, hogy miért? Mert ő nem szeretné.
Hát így vagyunk. Jelenleg valahol a városban kószál néhány fiúval, isznak, cigiznek, élvezik a "nagyvárosias létet". Persze nekik a város fogalom egy negyedakkora települést takar, mint Fehérvár. Nuku szórakozóhely, egy kocsma.
It would be very interesting.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése