Szárnyalj, és a felhők között nem érhet baj...Talán még egy sütivel összefutsz

Behalok annyit kell tanulni. Nem vagyok én ehhez szokva. Mindennap ilyen nagyléptékű nagydolgozat? Egész hétvégés kemény tanulás? Ráadásul a következőn is?
Elkeserítő. De Anna buliját várom. Jó lesz. Kell egy kis kikapcsolódás. És azt is várom, hogy találkozzak Serrel. Már olyan régen nem tartott nekem senki kiselőadást az emberi értékekről. :) Meg, amúgy is.

Ma van az a nap, hogy kell döntenem, nem élek a múltban. Hagyom az egészet a francba, mert nincs értelme filózni rajta. Nincs értelme azon gondolkozni, hogy mi lett volna ha. Nem lett, az a lényeg. Vagy ami volt, és vége lett, annak meg nem ok nélkül lett vége.
Meg kell tanulnom elfogadni a dolgokat. És akkor megtalálom a lelki békém.
Jelenleg úgy érzem magam, mint egy ragadozó, aki ha azt látja, hogy a zsákmányállat már nem fél tőle, azonnal fel akarja kelteni a figyelmét, hogy az újra rettegjen tőle.

Réka blogját nézegetve meghallgattam egy számot. Hát valami csúcs szuper. Nem tudom milyen rádiót hallgatsz te lány, de nekem ez vadonatúj. Úgyhogy ha nem baj, én is kirakom, mert...valahogy megnyugodtam tőle.
(De az is lehet, hogy csak szimplán lefárasztott az angol. Meg a sütés.)