"Amikor útkereszteződés tűnik fel, az nem téves irány, csak egy új lehetőség."

Nem tudom, hogy mi lehet az oka, de durva érdektelenség lett úrrá rajtam. Semmi sem érdekel, és sokat gondolkozom. Fáradt vagyok, és üres. Válság jött el az életemben. Nem tudom, hogy mit akarok, kivel és hogyan. Ez elég új érzés, nem nagyon emlékszem hasonlóra.

Anya persze orvosi pontossággal diagnosztizál. Hogy ő olvasta az előző bejegyzésem, és látja, hogy már megint idegesít ez a Dani dolog, meg újra tetszik, satöbbi.

De nem. Nem, nem és nem.

Pedig olyan aprócska dolgok akkora energiát tudnak belém tölteni!!! Nekem tényleg nem kell sok. Mint az, hogy Szöszi kommentelt egy aranyosat az egyik bejegyzésemhez. Vagy hogy hullafáradtan lemegyek az utcára, de van olyan "jó idő", hogy nem kell sapkát húzni, és hiába csöpög az eső szinte folyamatosan, olyan jókedv költözik a szívembe, hogy elkezdek forogni, és csak nevetek. Nevetek, méghozzá azon, hogy hullanak az esőcseppek az arcomba. Azon, hogy végre érzem a tavasz illatát. Az illatot, amikor az eső átáztatja a földet.

Ez az igazi boldogság. Amit nem vársz, csak megtörténik. Mint mondjuk Anna kérése, egy jó csokis torta szombatra. Apró örömök, de a léleknek nem is kell egyszerre sok.