2011. február 19.

Soha ne akarj az lenni, aki nem vagy.

Olyan jót tollasoztunk, hogy egészen elfáradtam. Rég éreztem ilyesfélét.
De a legmeglepőbb mégis az volt, hogy Ser felhívott. Nem tudom mi inspirálhatta, de nagyon jól esett. A fészbúkos képeit látva már kevésbé éreztem jól magam, sokkal inkább hülyén. Azon tűnődtem, hogy mi a francnak akar ez tőlem bármit. Akármit. Komolyat, játékot, ha ilyenekkel lóg. Szőke, és alapból leribancoznám. Iszik mint a ..., satöbbi. Én meg nagyon nem ebbe a kategóriába esem. A lehető legellenkezőbbe.
Úgyhogy nem értem. Nyilván nem is fogom. De egy kicsit zavar. Szintén nem tudom miért.
Nem vagyok az a szerelmes típus. Nem esem egyik szerelemből a másikba. XD Szeretnék inkább élni. Szabadon, mint a madár. De elhiszem, ha megtalálom azt, akit igazán szeretek, senki más nem fog kelleni. És nem lesz hiányérzetem. Vagy az, hogy gúzsba kötnek.
Addig is élem az én kis világom. Amit nagyon szeretek.
És természetesen próbálok kiigazodni másokon. Mert a kis világom nem csak belőlem áll.

1 megjegyzés:

  1. Nyilván azért hívott fel, mert érdekelte mi van veled. Azok a lányok pedig attól, hogy szőkék és szeretik az alkoholt, nem feltétlenül lesznek ribancok. És miért ne tetszhetne neki többféle lány is? Ezért nem kell magadat hülyén érezni szerintem. Miért vannak ilyen gondolataid?

    VálaszTörlés