2011. február 3.

Ennyit mint most már régen bőgtem.És oké, megváltozom. Ezzel jobb leszek? Nem hiszem.
És ha őszinte akarok lenni, el sem tudom képzelni, hogy más vagyok. Én így vagyok Panka. A magam kis szeleburdiságával, telhetetlenségével, sütés-főzésével, linkségével,és különcségével.
Ez vagyok én.
Nem tudom elképzelni magam ahogyan éltanulóként tündöklök, vagy péntekenként leiszom magam, és széttáncolom az agyam valamelyik diszkóban. Ahogyan azt sem,hogy normálisan étkezem.
Nem vagyok része a csürhének.
Azzá kéne válnom?
Én, aki elkezd bőgni, azon, hogy azt hallgatja matekon, hogy a Dézsenyi mit csinál szex után?
Nem vagyok normális.

2 megjegyzés:

  1. Azt hiszem ezt meg kellene beszélnünk. Az egy óriási butaság, hogy Te bármilyen szempontból is ne lennél elég jó!
    Ugyanakkor. Ennél azért sokkal árnyaltabb tudsz te lenni, nem gondolod? Vagy úgy érzed ezáltal leszel nagy és őszinte és fajsúlyos, akire felfigyel a világ? Vagy az éppen vágyott Szerencsés? Kétlem. Nyilván kész a válaszod: bagoly mondja... De akkor is, ez annyira nem méltó hozzád, ne add le légy szíves ennyire. Szóval örülnék, ha átgondolnád ezt a bejegyzést, és maradnál a bevált választékos pinkócis stílusodnál. Köszönöm :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm!
    A szárnyakat már kevésbé, de végülis nem én fogom megbánni.......................

    VálaszTörlés