Éééén a világ közepéén, táncol a szívem mert én vagyok a fény!

 A szobában csend. Csak a számítógép világít, meg én, az értelemtől. A hátam mögött csámcsogás. Rosszat sejtve felpattanok, és felkapcsolom  lámpát. Hát ez a drága Bodzatündér megtanult muffint enni! Olyan szépen kioperálta a papírból, hogy még egy ember is megirigyelhette volna. Na igen, az én nevelésem. :)
Aki meg lebassza a földre a sütijét, amit ÉN csináltam neki, az meg az öcsém. A családi hierarchia.


 Fáradt vagyok. Elhatároztam, hogy ma korán fogok lefeküdni, de nem hinném, hogy összejön. Még nem is fürödtem. És hajat is kéne mosnom. De várom a holnapot. Jó kis próba, IFI, és apa hazajön. Anyci meg síel. :) Mint minden itthonról eltávozónak, neki is csináltam egy kis útravalót. Citromos nápolyi. A recept majd holnap, mert akkor tényleg nem fekszem le 11 előtt. Basszus, olyan vagyok, mint egy tyúkanyó. Ülök a család fölött. XD

Ricsi...nem válaszolt. De... nem érdekel.
Vagyis érdekel. A rohadt életbe.

Miért nem tudom végre elengedni???????
Egyáltalán bárkit el bírtam már engedni?
Remélem Danit igen... Negyedszerre már nem tudnám visszaszerezni.

Úristen, csak eszembe ne jusson.