Tegnap elvándoroltam a Fürgediákba, hogy akkor pontosan mit is kell csinálnom az APEH-tól kapott papírral. 2 olyan hülye picsa ült a pult mögött, hogy majd hanyatt estem. Ahogyan azok beszéltek velem...mintha hülye lennék. De könyörgöm, nem azért megyek be, mert nem tudom? Egyszer valaki elmagyarázhatná már nekik.
Tegnap előtt meg este hajmosás után a fejemre akartam csavarni a törölközőt, mint turbánt, ezért előrelendítettem a fejem, de közben léptem is egyet, úgyhogy teljes erővel belecsaptam a fürdőkád peremébe. Azt hittem egyszercsak szétreped, és kifolyik az agyam. Szerencsére nem. Mentem sírva anyához, hogy nem akarok meghalni. Ő csak nevetett, hogy dehogy fogok, és a fejemre nyomott egy zacskó fagyasztott szilvát. Butaság, de tényleg féltem. Attól, hogy itt kell hagynom mindent. Hogy elvesznek tőlem mindent. Hogy nem fogom látni azokat akiket szeretek.
Nos, eddig még nem haláloztam el, úgyhogy nincs gáz.
És voltam a SOTE nyíltnapon. Hááát....ez a nekem való hely. Több, mint 60% gyakorlat, és TANKONYHA!!!!! Olyan,mint a filmeken. Istenem, legszívesebben odaöltöznék. Csak sajnos nagyon sokan voltak. Ami túljelentkezésre utal. DE nem érdekel. Ösze kell szednem magam, és sikerülni fog.
De talán a legjobb az volt az egészben, hogy Szandival lehettem. Imádom azt a csajt. Rengeteg közös élményünk van, talán olyan mélyek, ami másnak nincsenek. És egy ilyen barátságot nem hagyok veszni hagyni. És Szandi, tényleg örülnék, ha lejönnél hozzám. A legőszintébben. Örülnék? Elvárom. :)
És ahogyan látom, nem csak én kínlódom ezzel az illeszkedjünk vissza a társadalomba című problémával. Mert ahogyan meg is állapítottam, kiöregedtünk az anorexiából. Igen, ez a legjobb szó. Most jön a back to the present.
De ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Mert kiben bízzon az ember, ha önmagában nem tud? Mert a saját érzékszerve hamis??
Tegnap előtt meg este hajmosás után a fejemre akartam csavarni a törölközőt, mint turbánt, ezért előrelendítettem a fejem, de közben léptem is egyet, úgyhogy teljes erővel belecsaptam a fürdőkád peremébe. Azt hittem egyszercsak szétreped, és kifolyik az agyam. Szerencsére nem. Mentem sírva anyához, hogy nem akarok meghalni. Ő csak nevetett, hogy dehogy fogok, és a fejemre nyomott egy zacskó fagyasztott szilvát. Butaság, de tényleg féltem. Attól, hogy itt kell hagynom mindent. Hogy elvesznek tőlem mindent. Hogy nem fogom látni azokat akiket szeretek.
Nos, eddig még nem haláloztam el, úgyhogy nincs gáz.
És voltam a SOTE nyíltnapon. Hááát....ez a nekem való hely. Több, mint 60% gyakorlat, és TANKONYHA!!!!! Olyan,mint a filmeken. Istenem, legszívesebben odaöltöznék. Csak sajnos nagyon sokan voltak. Ami túljelentkezésre utal. DE nem érdekel. Ösze kell szednem magam, és sikerülni fog.
De talán a legjobb az volt az egészben, hogy Szandival lehettem. Imádom azt a csajt. Rengeteg közös élményünk van, talán olyan mélyek, ami másnak nincsenek. És egy ilyen barátságot nem hagyok veszni hagyni. És Szandi, tényleg örülnék, ha lejönnél hozzám. A legőszintébben. Örülnék? Elvárom. :)
És ahogyan látom, nem csak én kínlódom ezzel az illeszkedjünk vissza a társadalomba című problémával. Mert ahogyan meg is állapítottam, kiöregedtünk az anorexiából. Igen, ez a legjobb szó. Most jön a back to the present.
De ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Mert kiben bízzon az ember, ha önmagában nem tud? Mert a saját érzékszerve hamis??
Megyeeeeeek:D Még jó sok mindent meg kell tárgyalnunk:D Nagyon jó volt ez a nap!:)
VálaszTörlésTiszta gáz, de rögötn az jutott eszembe, hogy likeolom, és csodálkoztam, hogy nem találom a gombot. :) A civilizáció beidegződései :P
VálaszTörlés