2011. január 23.

Ha valaki talál egy 4 helyen lyukas repülő zsebkendőt a Budai úton, akkor az az enyém. Legyen kedves adja vissza.
És van egy mulatságos történetem is. :) Bodzácskáról nem szokásos módon levettem délután a hámját, mert kidörzsölte szegény bőrét. És persze sétakor mindig csak felkapom a pórázt, aztán rohanás. És fent maradt a hám. Felszóltam kaputelefonon Marcinak, hogy legyen kedves, és dobja le. Kézbe veszem Bodzikát, kisétálok a kapu elé, látom, hallom a szúnyogháló csapódását (ami vicces, mert a negyediken lakunk), Marcika kihajol. Voltam olyan hülye, hogy mondtam neki, hogy kicsit az út felé dobja, mert nem volt túl sok kedvem bemászni érte a tüskebokorba. És arra dobta. De pont ott van egy óriási platán, hát, természetesen megakadt az ágán. nem tudom hogy lehetett ilyen béna. Esküszöm, ha mondom neki, hogy dobja a fára, akkor sem akadt volna fent. Ráadásul elkezdett nevetni. Nevetni? Fulladozni. Azt hittem kiesik. Anyánál ez verte ki a biztosítékot. Hogy még bent is hallotta. Nálam nem igazán, alig akartam elhinni, pedig láthattam a saját szememmel, nem esett le semmi.  Anya tiszta ideg volt, hogy hogy lehet valaki ilyen balfasz, ha meg erre még pluszban be is dobja valakinek az üvegablakát, nagyon boldog lesz. Ugyanis Marcika első körben a gördeszkás védőfelszerelésével ment le, hogy majd ledobja.
Végül a másodikon lakó srác segített levenni, mert hozzájuk elég közel volt az az ág. XD
Azért legalább nevettem egy jót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése