Fos a köbön

Az a katasztrofális krémes. Nem volt szívem rátenni azt a finom tejcsokit.

Nem tudom mi van velem. Talán a reggeli nem elkésés, az időjárás eltéliesedése, vagy a spanyolóra hiánya okozza, de nem vagyok önmagam. Nekiálltam, hogy oké sütök mézes krémest. Nézegetem a legelső lapot, hogy ennek nem ilyen laposnak kéne lennie. Megnézem újra az összetevőket, és észreveszem, hogy kihagytam a  szódabikarbónát. Mérgemben felvagdaltam kis lapocskákra, hogy úgyis jó lesz még valamire.
Persze a következőkbe már gyorsan belegyúrtam, gondoltam nem számít, hogy előbb vagy utóbb, az a lényeg, hogy azzal együtt sül.
Majd nekiestem a krémnek. Rakom-rakom a lisztet, kicsit furcsálltam is magamban, hogy mi a francnak kell ilyen rengeteg liszt ennyi tejbe. Összekeverem, elég sűrű. A biztonság kedvéért megnéztem a receptet, hogy biztos ennyit ír e, de emlékeztem a 6 púpos kanálra. Na igen, csak nem evő, hanem teáskanál szerepelt eredetileg.
Szóval nagyon gáz amit csinálok. Nem is emlékszem mikor rontottam el valamit ennyire. Bevallom, többször eszembe jutott, hogy na most kéne abbahagynom az egészet, mert úgyse lesz semmi jó az egészből. Igazam lett. Még úgy is hogy jóval kevesebb cukrot tettem a krémbe, mint amit a recept írt, piszkosul édes. Mondhatni gejl. És az egész eredménye csak annyi lett, hogy jól belakmároztam belőle. Hát, remélem nem kapok mérgezést. Vagy cukorbetegséget.
Mert én hiszek abban, hogy hibázni csak az tud, aki próbálkozik.
Hiába határozom el, hogy oké, holnaptól csak a csoki marad, mint édesség, áthágom. Nem tudok alkalmazkodni. Néha az az érzésem, hogy az anorexia alatt annyi mindent megvontam magamtól, hogy az agyam most túl laza. Hiba. Öreg hiba. Holnaptól, csak én, és a zabjaim. tervezett étrend, satöbbi. Kíváncsi leszek. :)

Hülyeség, de mikor így leszólok valamit, rossz érzésem támad. Hiszen,...neki is lelke van. Én alkottam. Én rontottam el. Nem érdemli meg, hogy bántsam. Én vagyok a hibás, teljes mértékben.