Szárnyalj, és a felhők között nem érhet baj...Talán még egy sütivel összefutsz

Azt kell, hogy mondjam, hasznos volt az Educatio. Bár mint azt többen is megállapítottuk, 1 óra bőven elég lett volna. Sőt, Zsuzsin kívül mindenkinek. Neki a 3 is kevés volt. Mi a végén már járni alig tudtunk, úgy fájt a hátunk. Nekem biztos. És így, hogy tudtam/om mit akarok, nem olyan izgalmas. Dietetika. Pesten. Nekem Pécs túl messze van. De azért megjelölöm. Másodiknak. Ha meg nem lenne elég a BSC képzés, max. bevállalok egy mesterképzést még a végére, de nem hinném. (Sri Lankán nem kell.) És akkor leszek dietetikus cukrász. Jól hangzik, nem?
Egy kicsit szomorú -jellembeli hiányosság-, hogy mindennek a mélyébe nézek. Most is, járkálunk a standok között, és azon agyalok, hogy jézusom, mennyi pénzt elverhettek erre a rengeteg szóróanyagra. Hogy a fákról ne is beszéljünk. És minek? Jó, néhány nem árt az érdeklődőknek, de sokan ezt is úgy kommentálják, hogy de sok tüzelős. Miért nem tudok megelégedni a boldog felszínességgel???

Szöget ütött a fejembe, hogy már Zsuzsi is elkezdte mondani, hogy ez a Sri Lanka-dilim nem normális. Hogy mi van ha elvisz apa máshova, és az tetszik meg. Miért hiszi azt mindenki, hogy azért csinálom ezt, mert ott voltam???? Mert apa is állandóan ezt mondja. De én tudom, hogy nem. Érzem. Megfogott. Pont azért, mert olyan más. És az sem biztos, hogy ott maradnék. Vagyis örökre. Mert az biztos, hogy a diploma után odaköltözöm. Nagyon-nagyon szeretnék. Tapasztalni, főzni, élni. De ki tudja, hogy nem unom-e meg egy év után? Vagy három után? Mert magamat ismerve nem lepne meg. Akkor tovább megyek. Kenyába, Indiába, ahova sikerül. Vagy vissza ide. És ha letelepedhetnékem támad, akkor meg visszamegyek, és lehet hogy ott élem le az öregkorom. Ki tudja, hiszen annyira távol van még...

Zsuzsi meg teljesen beizgatott a meg vagyunk hívva a Vados Anna- Bella Marci szülinapra kijelentésével, úgyhogy kutyasétáltatás közben megalkottam a tortát. A tortát. Mert valami fantasztikus. Csak és kizárólag Annának. (Aztán eszembe jutott, hogy hoppá, nem is tudom, hogy mikor lesz, gyorsan megnéztem fészbúkon. Március 4. MÁRCIUS 4.!!!! XD Ez vicc. Minek szól ilyenkor? Csak izgulok. :)

Zsuzsi, köszönöm szépen a Pestről hazautat. Bután hangozhat, de elképzelni sem tudok jobbat, mint a kedvenc zenéimmel a fülemben a válladon pihenni a gyenge januári napsütésben.

Szöszi... annyira nem szeretném, hogy megbántódj azokon amiket mondok! Nem gonoszkodásból teszem, csak kijön. Mert előbb beszélek, mint gondolkodom. Vagy azután sem gondolkodom. Nagyon-nagyon szeretlek, úgyhogy semmit ne vegyél komolyan. Légy szíves.