Veszekedés, tűszúrások

Az Avont feladtam ugyan, de sikeresen elbasztam a szállítási címet. Vagyis nem javítottam ki. Mert ahhoz, hogy jó helyre küldjék, mindig ki kell javítanom, át kell írnom idegleines címmé. Ilyen balfasz a rendszer. Hát ez most kimaradt. Meg a múltkor is, meg azelőtt is, csak akkor anya véletlenül mindig itthon volt, és átvette. De most MUSZÁJ megjönnie keddre.
A veszekedés rész az az, hogy én mindig nyafizok apának, hogy vegyen magához. És ez anya önbecsülését sérti. Legalábbis ő ezt mondja. Apa meg...nem igazán akar fogalmazzunk úgy. Meg hogy már csak két évem van, és mehetek amerre látok. Na ja. 2 év. Én nem a türelmemeről vagyok híres, úgyhoz ez Kibírhatatlanul sok. És kitudja eljön-e valaha is. Mert valljuk be, bármi történhet. Háború, baleset, egészségügyi gondok, és neked annyi. Kihúznak az élők listájáról, és elkezdik faragni a sírköved.
A számon van, hogy befejeztem a levélsöprést, de... már megint hullott új. Meg felmerült, hogy a házunk előtti tüskés bozót is az én gondozásom alatt áll. Fasza. Mert az se a városé, se a házé. Amolyan senki gyermeke. Gondoltam jólvan, megcsinálom, hadd legyen szép, de a vége az lett,hogy beidegesedtem( mert a kezemből folyt a vér úgy összeszurkodták a rohadt tüskék), és átsöpörtem a maradék szúrós szart a túloldalra, ami biztos a városé. Szenvedjenek vele ők is.