A várva várt sms

A nap első drámája: Bodzácska rohan le a lépcsőn, én utána. A szokásos menet. Azonban mikor az alsó szintre érek, látom, hogy az utolsó pár lépcsőfokot teszi meg éppen valaki-akiről halál őszintén, nem tudtam eldönteni, hogy nő-e vagy férfi, mert csak az inbolygó járását, a fürdőköpenyből kilógó lábait, meg a kissé kopaszodó fejét láttam. A következő pillanatban, meg majdnem lefordul a lépcsőről, mert Bodzika ott tekereg a lábai között, és fellöki. Minden tiszteletem, még csak nem is káromkodott. Megfordul, és látom hogy a Völgyi bácsi az. Basszus. Remélem nem mondja el a feleségének, mert akkor tényleg feljelentenek minket. Meg micsoda szerencse, hogy mindig a pasit küldi le a reggeli újságokért!!!
Szegény drága kis barátosnéim! A mai teljesítményem: odamegyek, nézek nagy bociszemekkel, és sírós hangon megkérdezem -Szerinted mit csináljaaaaak????. Nem túl sok. De imádom őket, mert tudnak kezelni. Muszáj volt megtanulniuk az évek során. :)
Van amiben egyetértünk, van amiben nem. Mint mikor Szöszi és Enikő azt mondja, hogy ha van batánője, akkor sürgősen szálljak le róla. Mert az igenis számít." Ez az amit nem tudok elfogadni. Se követni. Tény, ha én lennék az ő helyzetében, én is ezt mondanám, hogy tartsa távol magát a pasimtől. De ha más oldalról nézzük, ez egy kihívás: vagyok-e elég jó ahhoz, hogy megtartsam. És különben is, ilyesfajta ingerek mindenhol érik az embert. Attól még hogy valakinek pasija/csaja van, ugyanúgy látja, és meg is nézi a jó pasikat/csajokat.
Aztán döntöttem. Én ennél a tetkósnál jobbat nem tudok kitalálni. És mivel a hegy nem megy Mohamedhez, hát a tetkó jön a Pankához. Bebattyogtam a stúdióba, hogy szánjanak már meg egy eheti időponttal. Nézi-nézi a füzetét a srác, én már gondolatban megkaptam a visszautasítást, mikor annyit hallok: Holnap 2 óra? Örültem, mint majom a farkának. Visszarohantam a suliba, és még fizikán elküldtem az smst Daninak. Amikor válaszolt, nem mertem megnézni. Hátranyújtottam a telefont Liliéknek, hogy ha rossz, inkább töröljék ki. Rálestem az arcára, és komolyan azt hittem, hogy épp most lettem elmondva mindennek. Aztán mosolyogva felém fordítja. És jó. A szívem eddig mintha valami óriási terhet cipelt volna, és most végre letehette. Megkönnyebbült. Hát mikor a következő smsében (este) megláttam egy szmájlit. És elfogott a szívfájás. Mennyire szeretem basszus. Ez már komolyan gáz.
Természetesen megkérdeztem anyát, hogy szerinte mi lesz holnap. Mindig kikérem a véleményét, mindenben. Az hogy ezután hallgatok-e rá.... az más tészta :) Szerinte ne legyek telhetetlen. Most komolyan, bűn az, hogy megállapítottam, hogy milyen jó lenne csókolózni vele? Szerintem simán belefér. Az egy intim, bensőséges kapcsolat része. Mint ahogyan a szex is. Mellesleg.
Istenem. Létezik nálam szerencsésebb csaj? Ebben a pillanatban biztos nem.