Mi történik velem?

Nagyon fáradt vagyok.Nem tudom hogy az óraátállítás, vagy még az időeltolódás az oka, de valami nincs rendben.Szinte folyton aludnék. És legszívesebben a falat kaparnám, hogy történjen már valamiiiiiiii!!!!!! Mellesleg nem értem az agyam mi alapján szortírozza az emlékeket, de most valamiért ismét Dani van terítéken. Elegem van áááááá! Én nem tudom ezt feldolgozni. Jöjjön már valami más. Valami új. Hadd verjem már ki ezt az egészet a fejemből!!!!!! Mert a lelkem mélyén tudom (meg anya is elmondja párszor), hogy az a lány aki megkapja Danit, nagyon szerencsés. Erre felmerül a kérdés, nekem miért nem volt jó??? nyilvánvalóan nem tudtam élni a szerencsémmel, másrészt meg legelsőnek nem is tudtam értékelni annyira mint kellett volna. Ennyi. Ez vagyok én. Ez meg a sors. Az idő. Ami egyszer ha elindult, nem áll meg, és vissza sem fordul.

Ja és boldog mindenszenteket. Mert ma ugye az van. Lehet hogy szomorúnak kéne lenni, de nálunk ez nem arról szól. Minden évben kisétálunk a temetőbe (az évek múlásával egyre kevesebben), és több tucat mécsest meggyújtunk. Mert kell ugye a papára/régen papákra, Csilláék rokonaira vagy 4, a Sági Anci nénire, az ismeretlenekhez is mindig több kerül, de ott van még Janika, és bárókisasszonyok is. Mind mind az ünnep részei.

Mint ahogyan az is hogy Gyöngyi mama mindig elkezd sóhajtozni Béla papa sírjánál, majd rámnéz, hogy jaj (jobb esetben lánynevet mond)..., te nem is emlékszel már rá. Mire én, hogy dehogynem. Erre ő: Mondjátok el mire emlékeztek róla. És én minden évben ugyanazt a történetet mondom el.Mert ez az egy maradt meg. De ez is része a szertartásnak.

És valahogy ilyenkor mindig rámjön a nosztalgiázhatnék(talán a halál hatására), így elkezdek kérdezősködni a pesti intenzíven számomra kimaradt dolgokról. Anya egy darabig bírja, de általában hamar elege lesz. Pedig tényleg érdekel. Jó elhiszem, hogy rossz visszamlékezni arra, hogy bele kellett nyugodnia, hogy meg fogok halni, és tudta hogy el kell engednie. Ha esetleg ez a rosszabb verzió lett volna, már hozzám is jönnének ki. Ez lenne a harmadik halottaknapjám. Ilyenkor az is eszembe jut, hogy anya biztos sírna. Mama meg gyújtaná értem a gyertyákat.

Persze ilyenről szó sincs, hiszen élek és virulok. Csak érzem hogy valami hiányzik. De attól még köszönöm hogy nem hagytál meghalni anya :)