Szárnyalj, és a felhők között nem érhet baj...Talán még egy sütivel összefutsz

Legnagyobb örömömre megjött az Avon csomag. Vagyis lementem érte a postára, és tök kíváncsi voltam hogy mekkora lesz a doboz. Nos volt egy nagy meg egy vékonyabb, de a vékonyabban volt 4 db szempillaspirál azt ennyi. Hullaegyszerűen belefért volna a nagyba. De nem, úgyhogy alig bírtam hazacipelni. És mellesleg bazi nehéz volt. Éreztem is fennt, hogy a felkarom beállt a szállító pozitúrába, és nem nagyon akar kinyújtódni. A nagy izgalmakra muszáj volt megkóstolni a mama féle cukrászbemutató termékeit, és hát... nagyon szépek voltak. Külsőre. Mert az ízük... olyan cukrászdai. Vajkrém, meg ilyenek. A mézeskrémes kifejezetten vacak volt, a hatlapos még átment. De a saját és gyöngyimamaféle magasan viszi a pálmát.
Aztán szépen lefeküdtem a konyhapadlóra, fogtam egy ollót, felvágtam a dobozt, és majd elájultam annyi cucc volt benne. Jó persze nehéz volt de... ez azért nagyon sok. Mire kiválogattam hogy melyik kié! Hát 2 óra biztosan elment vele. Aztán zacskózni, cetlizni. De nem panaszkodom. Őszintén szólva szerintem minden kislány erre vágyik kiskorában, hogy ilyen rengeteg kozmetikai cuccal baszakodhasson. Még én is. És inkább legyen rengeteg, mint alig. Bár nem úgy tűnik mintha a mostani hónap nagyon nyerő lenne...
És komolyabb témák felé evezve, voltam ma Feketénél. Szeretem azt a nőt. Olyan kis bolond. Én nem tudom mit kezdenék nélküle. (Meg az igazolásai nélkül.) Vagy mit fogok kezdeni. Én tudom mit akarok. És azt is tudom hogy miért.  Szeretem apát, és úgy érzem keveset vagyok vele. Bűn ez? Vagy az, hogy életem egyik legszebb időszaka volt a Klinikákon töltött első évad? Nekem nem az. És ez számít. Biztos apával is össze tudnék veszni, de... kivel nem? Irigylem Krisztit. Mert szabad. Vagy 4 helyen lakik egyszerre. Jó ehhez hozzátartozik, hogy igazán meg sehol sincs otthon. De talán ez nem is baj. Nem kötődik helyekhez, bármikor tovább tud állni. Létezik ennél nagyobb hatalom magunk fölött? Ha apához költöznék, sok minden megoldódna. Jó, én is erősen továbbállok pár év múlva, aztán lehet, hogy sri lankáról is tovább. Ki tudja. Szeretem a változatosságot. Egy életünk van, azt kell kihasználni. Minek ragadjunk le egy helyen? Feketének igaza van: nyitva kell tartanom a szemem. Az élet minden területén.
"Akárhogyan is döntök, aszerint a döntés szerint kell élnem. Örökké. Tovább kell mennem, és többé nem nézhetek vissza."