Jó éjszakát kedvesem!

Bevallom őszintén, amikor a sötét utcán mentem, féltem. Eszembe jutottak a kikötözött, megerőszakolt, majd meggyilkolt lányok, akikről mostanában annyit beszélnek a hírekben. Hogy a szexrabszolgákat meg az emberkereskedelmet ne is említsem. Borzasztó. Minden egyes pici kis szar zajra majd szívrohamot kaptam. és közben nagyon reménykedtem, hogy Bodza úgyis elkezd majd ugatni, ha valaki követ minket. Hiszen aki egy zacskó szemétnek képes nekirohanni, csak felismeri az IGAZI bajt. D szerencsére velem most nem történt ilyen eset, merthát hazaértem, és ittvagyok. Mellesleg anyának igaza van. Amióta tudom, hogy kik is olvassák ezt, (itt most konkrétan egy személyre gondolok, úgyhogy akinek nem inge ne vegye magára) nem tudok olyan kötetlenül írni. Anya szerint virágnyelven fogalmazok. Úgyhogy ebből elég. Nyílt, őszinte és kegyetlen leszek. Először is, most olvastam fészbúkon, hogy Anna befestette a haját szőkére. Te jó isten. Azt hittem rosszul olvastam. Vagy ez egy vicc. De tartok tőle, hogy nem. Hát... majd holnap meglátom. De tök mindegy hogy sikerült. Én nagyon szeretem, akárhogy is néz ki. Akár kopasz is lehetne. Aztán meg nincs semmi időm. De tényleg. És a legkevésbé arra, hogy a városban ücsörögjek. Bocsi. Mert tanulnom kéne azt a hülye verset, intézni a karácsonyi ajándékokat, a kutyának féregirtót venni, utánajárni a mikulásmunkának, és persze tanulni. Legfőképp a nyelvvizsgára. Mert nagyon fontos. Sőt, a legjobb lenne a májusi érettségin is résztvenni, de ahhoz meg le kell tenni az osztályozót. Amin Lomniczi tuti nagyon beszivat majd. Jajj, micsoda problémák...