Szombaton megyek ki Bodzácska tálját megtölteni, mikor látom, hogy Marci öltözködik. Kérdeztem tőle, hogy mégis hova igyekszik, mire azt válaszolta, hogy megy reggelizni a sarki kávézóba. Melegszendvicset. Anya próbálta meggyőzni, hogy itthon is tudok neki csinálni vacsorára, de nem, az nem jó. Én csak röhögtem. Nem tudom miért, de a gyerekeknek( legalábbis az öcsémnél) soha nem jó a dolgokból az otthoni. Tök 8, hogy finomabb,mint a gyári/bolti, nem. Mindenesetre a kis magánakciója nem sikerült, 4 perc múlva lógó orral jött vissza, hogy zárva. A reggeli apró bonyodalmak (mint az, hogy beálltak a garázs elé és nem tudtunk kiállni, vagy anya tiszta dilis volt, és mindenen felkapta a vizet) után kijutottunk Velencére. A képen látható cuccok a csomagjaink, a bevásárlás előtt. Anya először csak Bodzát akarta vinni, mire Marci kiakadt, hogy ez kivételezés a kutyával, és a malacokat nem lehet kihagyni a buliból. Úgyhogy ők is jöttek. Szépen kitakarítottuk a házat, én a kertben lenyírtam a maradék 2 négyzet füvet, amit még asszem 2 hete hagytunk ott, mert nyakunkba szakadt az eső. Most is nevetséges volt az időjárás, fél óránként elborult az ég, és az egyik ilyennél még jég is esett. A partra nem bírtunk lesétálni, úgy, hogy ne a fekete ég alatt rohanjunk vissza. És május van. Amúgy én szeretem a viharokat, de csak azokat, amik este jönnek, és a házból lehet bámulni, hogyan zuhog az eső. A legkedvesebb ilyen az volt, amikor Réka és Luca nálunk volt, és úgy ömlött az eső, mintha lavórból locsolnák. Majd miután elállt, az éjszaka közepén elindultunk Lucával sétálni a nudistastrandra. Ám ez csak ilyen kis pont nem lehet kimenni típusú dolog volt. Ezért behúzódtunk a házba, megnéztük a mirigyet, aztán jobb híján anya odakapcsolt a meccsre. Találgattuk, hogy vajon melyik csapat lehet a spanyol, és melyik a német, mert a csapatnévből nem bírtunk rájönni. Sajnos nagyon nem értünk a focihoz, úgyhogy ez sem segített, így elkezdtük a pólóra írt neveket skubizni, és anya eldöntötte, hogy biztos a kék a spanyol, mert a fejük egzotikusabb. A pirosaknak meg olyan hülye németfejük van. Hát, ha valaki tudja mi az igazság, érdekelne:). Csináltam Marci reggeli kudarcának enyhítésére Provancei melegszendvicset. Ez a kedvence. És befejeztem a könyvet. Szuper. Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de nekem asszem pont azért tetszik a sztori, mert annyira álomvilág. Hogy már jó belegondolni. Elfogadnak, tökmindegy milyen vagy. Találsz egy ilyen jó pasit, aki ennyire odavan érted, ám ahhoz, hogy összejöjjetek, másik 2, szintén tízpontos sráccal kell szakítanod. Ez a mesevilág. Ilyen egyszerűen nincs. Akármit csinálsz, valahogyan mindig jól jössz ki belőle. Ha előbb nem, a történet végén. A Meg Cabot sztorik mind erre épülnek. Ő az egyik kedvenc íróm. Ami annyit jelent, hogy biztosan bennem is megvan az érzékeny hercegnő csírája. A lányé, aki álmodozik. (Többek között a szőke hercegről is.) És olvastam egy tök jó "jellemzést" arról, mi a szeretet."A szeretet türelmes. A szeretet jó. A szeretet nem kegyetlen.A szeretet önzetlen. A szeretet megértő. A szeretet nem bosszúálló. A szeretet megvéd. A szeretet bízik. A szeretet nem leli örömét a gonoszban, de örvend az igazságnak. A szeretet mindig remél. A szeretet állhatatos. A szeretet nem hagy cserben soha."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése