2010. május 25.
Fárasztó napon vagyunk túl. Megnézhettük a földrajzdogát, kijavítottuk a spanyolt (nagyon durván rámordított Benisné: Mit gondolsz anyám?!-jujj még most is rosszul érzem magam) az egy katasztrófa lett. Nagyon komolyan el kellene gondolkoznom, hogy kit kérjek meg egy kis nyelvtankorrepetálásra. Talán majd valamelyik b-st. Ők eléggé értik, meg hajlandóak is lehetnek segíteni. Aztán utolsó órán megírtuk a matekdogát, hááááát... remélem lesz négyes. Nem lett az igazi.A szokásosnál alacsonyabban teljesítettem. Mondjuk elég sok feladat volt, de asszem csak a fele sikerült jól. Mármint eljutottam odáig, hogy kijöjjön valami végeredmény. De tartok tőle, hogy ez kevés lesz egy négyeshez. Ez van. Gyökér vagyok. De legalább méltóságteli gyökér. Nem úgy, mint a legtöbben a csoportból. Ráadásul fiúk. Ám már reggel megállapítottuk, hogy a mai nap már nem lehet rossz, hiszen a kémia elmarad. Ilyen jó ritkán történik. Úgyhogy ennek örömére elbattyogtam a bankba, hogy végre elintézzem azt a hülye pénzáthelyezést. Reménykedtem, hogy nem lesznek sokan, mert még ugyan sohasem voltam ilyen helyen, de hallásból elég sokat kell várni. Sorszámot kellett kérni, de nem olyan egyszerű a dolog, hogy megnyomod, aztán ad, hanem ki kell választani, hogy milyen ügyben jöttél. Azt se tudtam fiú vagyok vagy lány. Fogalmam sincs mit akarok. A lekötött pénzemből tegyenek át a számlámra. Ennyi. Körbesandítottam, de nem láttam senkit, aki tudott volna segíteni, úgyhogy tippelős alapon döntöttem. Én voltam a 363-as. Pár perc után már hívtak is, és hipphopp megcsinálták amit kértem. A nő először tök rendes volt, aztán mikor rákérdeztem, hogy mégis milyen gép fogja kérni a regisztrációs kódot, átment GYPsbe, és ötször elismételte, hogy az internet. Sikerült felfognom. :) Mama küldött rakott cukkinit(eredetileg anyának, mert ő volt hajlandó elfogadni), de tök szimpatikus volt, így Bodzával megettük. Tök finom. Igaz cukkini alig volt benne. Táncon megintcsak azon járt az eszem: el innen de messzire. Elegem van az emberekből, Lili az istennek se bírja ki, hogy valahol ne ő legyen a középpontban. Nem akarok itt maradni. A lehető legjobban el kéne szakadnom a "régi" életemből.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése