2014. szeptember 5.

egyszer mindenki megérik

"Hát hogy tehettél ilyen őrültséget Cecily?! A te állapotodban lóra ülni…!
Csak szabad akartam lenni néhány percre…”

 Váratlan Utazás



Amikor a fogamat összeszorítva, minden erőmet beleadva tekerem a biciklipedált. Amikor a fejemben lévő gondolatok őrjöngve kergetik egymást. Amikor az arcom annyira forró, hogy a bőrömnek csapódó maróan hideg levegő szinte megváltásnak számít. Amikor néhány percig semmi sem számít.

Ez lenne a szabadság?

Az. 
Ez is az.

Azt tapasztalom, hogy manapság mintha annyira nagy jelentőséget nyilvánítanánk ennek a szónak, hogy éppen emiatt, elkezdte elveszteni a valódi tartalmát.

“ Nem az a szabadság, amikor bármit megtehetünk, hanem az, ha nem kell olyant tennünk, amit nem szeretnénk.”

Néhány évvel ezelőtt olvastam valahol ezt a rövid kis mondatot, és véleményem szerint a lehető legtökéletesebb meghatározása a fogalomnak. Mert szabadnak lenni nem egyenlő azzal, hogy korlátlan megtehetünk bármit. Hogy keretek nélkül élhetünk, és  áthághatjuk a szabályokat. Hogy mindig azt csináljuk, amihez éppen kedvünk van.

A szabadság hatalom. Egy olyan ajándék, amibe mivel a legtöbben beleszülettünk, többnyire fel sem fogjuk. Pedig ott van. Behálózza a mindennapjainkat, lehetőségeket biztosít és... mégsem tudunk vele élni. 
Én sem.
Arra kellett ráébrednem miközben az utóbbi hetekben gondolkodtam, hogy összemosom a szellemi szabadságot a fizikai függetlenséggel.


Nem az az én szabadságom, ha elmegyek.


Mi ezzel a célod? - apa csak ennyit kérdezett.
És ez volt az. 
Az a pont, ami ráébresztett, hogy már megint menekülök. A felnőttéválástól. Attól, hogy döntenem kelljen a jövömről.

Hiszen mit is szeretnék tulajdonképpen?
Elmenni. Bárhol máshol lenni, lehetőleg minél távolabb innen. 
Mert nem jó. Nem jó ahogyan élek, ahogyan élünk azon a helyen, amit ugyan otthonnak nevezünk, de valójában a legkevésbé sem az. 

Meg kell oldanom. 
Mindent. Minden rendezetlen pontot az életemben.
Csak igy lehetek szabad.


Úgyhogy visszamegyek az egyetemre.
Most ez az, amit tennem kell. Bebizonyítani magamnak, hogy képes vagyok a pillanatnyi rossz érzéseimen felülkerekedni, hogy le tudok valamit tenni az asztalra.


A többi majd utána következik.
“How did you do such a mad thing Cecily? Taking a horse in your state…!
I’ve just wanted to be free for some moments…”

     Road to Avonley

                                                                                                 
When cletching my teeth and wheeling my bike full blast. When my thought are in a crazy whirl. When the cold wind hurtle into my hot skin seems like a release. When for an instant nothing matters. Nothing.

This would be freedom?

Yep. 
It can be.


Nowadays as we’ve started making too much importance to this word it has started losing its real meaning.

“ Freedom is not a status when we can do anything but we dont have to do nothing we dont want.

I’ve read somewhere this short phrase years ago and I absolutely love it. As my opinion it’s the best expressed thought of concept. Being free doesn’t mean we can make anything without restraint. Or living without definitive bounds and invade rules. We can’t only do things are fitting in our mood.

Freedom is benediction. 
A gift we keep count of as a basic by reason of we’ve never lost it. It is not that although.

Not for me as well.
In the last few weeks I’ve noticed edges of mentality freedom are run into physical self-dependence.

Not that is my freedom if I go away.

What are you aiming at?  - daddy asked nothing else.
It was that.
The question which came home to trying to escape. Again. From being adult. From arriving at a decision which can determinate my future.


But what would be I like in effect?
Just go away. Being anywhere preferably as far from here as it possible.
Cause it’s not so nice. The way as I live, as we living in a place we call home while it’s in no way that.

I have to resolve.
The all. Every disordered little pieces of my life.
I can’t be free anyway.

At this way I’ll go back to the university.
Actually this is what I have to do. Have to prove I’m able to having my mastery over bad feelings and have to overcome myself.


The rest is just coming after it.

3 megjegyzés:

  1. Azt hiszem, nem a példálózásnak van itt a helye, kezdve azzal, mit gondolnak kétezer éve a hívők keresztútról és feltámadásról. Tegnapelőtt pár nyolcadikas diákommal próbáltam megértetni, miért és hogyan kell különbséget tenniük a náluk tapasztaltabbak tanácsa (sőt, utasítása...) meg aközött, amit a saját belső világukban jónak és rossznak gondolnak. És hogy, a szabadság, az igenis megvan, szeretnék nem én lenni az, aki elveszi tőlük - még csak nem is kell hozzá szembemenniük az egész világgal. Max. egy részével...

    VálaszTörlés
  2. (A filozófia pedig csak nem akar egyszerű, hétköznapi formát felvenni. Próbálkozni azért lehet..:-))

    VálaszTörlés
  3. Boldog születésnapot Panka! 21 éves lettél ;)

    VálaszTörlés