2014. július 9.

Nyári lányok


Még emlékszem, amikor az egyik falubeli sétánk alkalmával Colette rámkacsintott, hogy lenne-e kedvem egy kis kitérőhöz, mert olyant mutat nekem, amit elképzelni sem tudok.
És valóban.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a fák között szerényen megbújó betonlépcső ilyen kilátást rejt.
Többször körbejártuk, barátnőm csillogó szemekkel, hatalmas vehemenciával magyarázta a terveit.

Hogy milyen jó lenne.

Már nem először tapasztalom: kívánni egy felelősségteljes műfaj. Ha mersz álmodni, kimondani a vágyaidat, megkapod a lehetőséget, hogy megvalósítsd.

Csak észre kell venni.

Gyönyörű, nem?

Még mi magunk sem jutottunk szóhoz.
Csak álltunk némán, és velük együtt bámultuk ahogyan a lemenő nap fénye narancssárgára festi a tájat.

- Ha Ti is szívesen átélnétek egy ehhez hasonló, vagy akár teljesen más, egy minden apró részletével pontosan személyreszabott vacsoraélményt, netán van a fejetekben egy őrült ötlet, amit szeretnétek, hogy valaki megvalósítson, azt ajánlom mihamarább vegyétek fel a kapcsolatot Colette-tel a ludvig.nicolette@gmail.com email címen. -

14 megjegyzés:

  1. Ügyes vagy Panka! Szuperek a képek!!

    VálaszTörlés
  2. Aratás ideje van... a gondolatok teremtő erejének aratása! A legnagyobb boldogság mégis az volt, hogy együtt arattunk! :-)

    VálaszTörlés
  3. Most vettem észre, hogy külön fület nyitottál...igeeen, a részese vagy, nagyon is... szentimentálisan pityergek...köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, valahogyan úgy éreztem, hogy itt az ideje...

      Törlés
  4. Válaszok
    1. Egyszer te is Szilvi... ;) talán majd pont Nyalkán!

      Törlés
  5. úú, nagyon jó kis képek ezek, te lány!

    VálaszTörlés
  6. Csodafotók!!!! Nézz be hozzám, kérlek http://muskatlibufe.blogspot.hu/2014/07/vandordij-liebster-award.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hű, köszönöm szépen! A következőkben igyekszem válaszolni is :)

      Törlés