2013. november 12.

csokis feketeszezámos muffin


Néztem a tévében a földön zokogó Julia Robertset, és görcsbe rándult a gyomrom.
Tudtam mit érez. Pontosan tudtam.
Szinte magamat láttam.
Én is ültem már így az ágyam mellett. Ugyanígy. Nyáron.
Ott térdeltem a felrepedezett deszkadarabokon, az arcom a kezembe temettem. A könnyeim átáztatták a pólóm.
Össze voltam törve.
Az összes keserűség ami bennem volt felszínre került. a saját gyengeségem iránt érzett gyűlölet, aztán a tény, hogy egyedül maradtam. A lemondás apa hangjában. Ki nem mondott cserbenhagyás.
Megrémített.
Most már nem segít más. nem oldják meg a problémámat. és egyáltalán, ötletük sincsen, hogy nekem hogyan kéne.
Az egész testem rázkódott a sírástól.
Sirattam magamat, az egész eddigi elpazarolt életem.
Felnéztem az égre, a holdfény megvilágította a lecsorduló könnyeimet. Van ott fennt valaki? Abban a nagy ürességben, lakik valaki? És ha lakik, miért nem mondja meg, hogy mit kéne tennem? Miért nem segít?
"Isten, kérlek segíts, hogy rendbe tudjam hozni az életem."
Kimondtam. Eleinte furcsa volt, hogy a semmihez beszélek, de nem volt vesztenivalóm. Elmondtam egy imát. elég sajátosra sikeredett, de a szívemből jött.
Hogy hittem-e? Elhittem, hogy segít? Nem tudom. Talán. De az is lehet, hogy nem. Azonban ott és akkor mindez nem számított. A lelkemnek szüksége volt kapaszkodóra.

A probléma azóta is fennáll. Külalakra ugyan változott, de az alapok megmaradtak. Nem találtam meg a megoldást. Abból a gödörből kimásztam,... át egy másikba.
Látom az eget.
A tiszta, kék eget.
Felém nyújtja a karját, de nem tudom elkapni. Nem érem el.


Elvesztettem a kapcsolatot önmagammal.
Az egész betegség talán ennyivé koncentrálódott. Buta megszokások és egy tudattalan test. Egy test, amelynek nincsen kapcsolata azzal, ami irányítja. Bábként rángatják. Hiába ad visszajelzést, az sohasem ér célba.

Meg kell találnom önmagam.
Az elvesztett kapcsot.
Vissza kell jutnom.

Mindez nem megy egyik napról a másikra. ez egy hosszú folyamat. Egy olyan út, aminek az összes lépését végig kell járni. Nincsenek kerülők.
Már elindultam az úton. Talán ott és akkor, azon a nyári éjszakán. Az imával.
Azóta is megyek. Lassan, apró léptekkel. kívülről nézve tűnhet úgy, mintha csak állnék, de belül tudom, minden nappal egyre közelebb vagyok a célomhoz. A film egyrészről megerősített, másrészről pedig elbizonytalanított. A saját jövőmet látnám azokban a képkockákban?


Nem tudom, hogy ki vagyok. Sejtem, de nem tudom biztosan. Most eldöntöttem: megkeresem.
Megtanulok újra élni. Élni, és nem csak írni róla.
Abbahagyni az evést, és elkezdeni őszintén élvezni az ízeket. Az életet.
Nem csak fényképeken keresztül, másoknak mutogatva. Megélve.
Minden pillanatát.

Ehhez kell a változás.
Itt is. Mert a blog a belőlem táplálkozik. A részem. Az a részem, aki keresgél.
Továbbra is lesznek fényképek, mert szeretek a gépemmel bohóckodni.
Lesznek reggelik, mert imádok reggelizni.
És írni is fogok, mert szükségem van rá.
De mégis.

Más lesz.


hozzávalók 6 darabhoz:

1/2 csésze kölesliszt
1/4 csésze törökmogyoróliszt
1/6 csésze őrölt fekete szezámmag
1/6 csésze kukoricaliszt
3 evőkanál hajdinapehely
1,5 nagy evőkanál kakaópor
3 teáskanál sütőpor
1 csipet só
1 tojás
1 nagy érett banán
3 evőkanál méz
1/4 csésze kókuszolaj
1/3 csésze író
4 evőkanál étcsokicsepp
2 evőkanál feketeszezámmag a szóráshoz

Keverjük össze egy tálban a száraz hozzávalókat, egy másikban a nedveseket, majd a 2 tál tartalmát. 
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. 
Osszuk el a tésztát 6 mélyedésben, szórjuk meg a tetejüket szezámmaggal, és süssük nagyjából 20 percig.

8 megjegyzés:

  1. "Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." Madách Imre

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm! :) ez nagyon nagyon szép!

      Törlés
  2. Hozzászólni, segíteni sajnos nem tudok. Kevés vagyok én ahhoz, hogy megmondjam a tutit. De mindig olvaslak. Láttam én is a filmet, de a könyv sokkal jobban tetszett. Kívánom, hogy a gödörből juss a hegyre. Onnan sokkal szebb minden.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jajj Évi, nem is azt vártam, hogy megoldd. Ezt nekem kell. Nem is panaszkodni akartam. csak megérintett, és... leírtam. Viszont most beizgattál, megnézem én azt a könyvet ;)

      Törlés
  3. „Így vagy csodálatos, amilyen vagy. Ne próbálj hát másnak látszani.
    Az, amit keresel, már benned van. Nem a külvilágban kell felkutatnod.
    Itt van minden: a jelen pillanatban." (Thich Nhat Hanh)

    Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez nagyon-nagyon szép, köszönöm Niki!

      Törlés
  4. Csak egy apró észrevétel: "Vissza kell jutnom." Hova? Már nem lehetsz az, aki régen voltál, mert azóta annyimindenen keresztülmentél, amik a részeddé váltak és formáltak. De ez nem is baj. Szerintem menj csak előre, és remélem megtalálod majd azt a valakit aki lenni szeretnél és remélem közben én végig ott lehetek veled, hogy újra és újra megismerhesselek :) Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lili, most majdnem sírtam. De tényleg. Pedig te tudhatod a legjobban, hogy én aztán ünnepnapokon sem... ;)
      És igen. Legyél ott velem, és ismerj meg újra és újra.
      A visszajutás pedig nem a régi énhez akart szólni, hanem magamhoz. A testemhez, a lelkemhez, hogy ne külön-külön kószáljanak a világban.

      Törlés