2013. augusztus 18.

Egyperces: Ő sem

Ahogyan állt a fényes munkapult mellett és a tányérokat pakolta, észrevettem, hogy mindkát vállát hosszú striák borítják. (Valószínűleg túl hirtelen nyúlt meg kisebb korában.) Ezek még világos bőrön is jól látszanak, egy sötétbarnán pedig egyenesen világítanak. Ilyen mennyiségben főleg.
Nem tudtam levenni róla a szemem.
Furcsa módon egyáltalán nem találtam visszataszítónak, sőt, inkább késztetést éreztem, hogy végighúzzam rajtuk az ujjam, és közben azt ismételgessem: Te sem vagy tökéletes.

Csak úgy.
Magamnak címezve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése