2013. március 15.

Ropog, de nem olajban sült - a tökéletes feltét


Kedves Tél, 
tekintve, hogy már március van, bátorkodom megkérdezni: nem óhajtasz végre itthagyni minket? Sokan értékelnénk.

Én különösen, mert már nagyon elegem van. A télből, a hidegből, a fagyoskodásból. Már nem havas képeket szeretnék csinálni, hanem madaras, csicsergős, bimbós zöldet.
Meleg. Lehetne meleg?

Vagyis... melegebb.
Tegnap délután sétáltam a buszmegállóhoz, kezemben a frissen beszerzett tavaszi kabátommal, amit egyre vastagabban borított be a szakadó hó. Mikor lesz már vége?
Az előző hét olyan jól indult. Az idő kivirult, nekem is jobb kedvem lett. Jobb? Jó. Olyan jó, mint legutoljára talán... hát majdnemcsak ősszel. Vagy mikor leesett az első hó.
Sok volt már a szervezetemnek a sötét, ki van éhezve a napfényre.
Pár napja beállt ez a masszív, felhős, egyre hűvösebb idő, nálam pedig a fejfájás. Persze lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy egy ideje már csak Élettant tanulok, a sikertelenség pedig elkeseredettséget szül, de egyre kevesebbet is alszom, emiatt viszont egyre hamarabb fekszem, de akkor meg még korábban kelek, szóval ördögi kör :), nincs nehéz belőle a kilépés.

Napfény.
Jelenleg úgy érzem, egyedül abból tudnék valamiféle reményt meríteni az elkövetkezendő hetek tanulásmennyiségéhez.


Diós sajtkrémmel töltött sült borsós rizsgolyó zabpehelybundában
    ötlet a The Iron You blogról

- Gondolom nem vagyok egyedül (és nem csak vegetáriánusként), ha azt mondom, hogy a feltétekkel mindig gondban vagyok. Sokszor úgy érzem túl nagyok az elvárásaim: ne legyen benne hús, nagyonesetleg még tojás sem, lehetőség szerint ne áztatott zsemle adja az alapját, ne essen szét, tartalmazzon szójagranulátom kívül mást is, és semmiképpen se süljön olajban. Az életkedvem is elmegy, ha hozzányúlok valamihez, és utána csillogós marad az ujjam, netán megnyomva még az olaj is kibuggyan belőle. Brrr.
Próbálkoztam én már sok mindennel, de nem sok minden váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így jobb híján maradtam a főtt tojás-főzelék kombónál, ha éppen lusta voltam falafelt gyártani (és az előzőleg készített gigamennyiség már eltűnt a mélyhűtőből).
Mostanáig.
Mert ez a recept megfelel minden kritériumnak. Nem tartalmaz tojást, és ha a krémsajtot mondjuk kesusajttal helyettesítjük, vegánok is bátran fogyaszthatják. Az íze finom, de nem túl hivalkodó, ezért kiválóan passzol mindenhez. Persze valójában csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőle, mert bátran lehet játszani a fűszerezéssel. 
 Csak egyet kérek. A diós sajtgolyót ne hagyjátok ki. Anélkül értelmetlen az egész. -



150 ml rizottórizs (minél kerekebb szemű)
300 ml víz
2 kisebb maréknyi zöldborsó
1 kicsi vöröshagyma
só, feketebors
3 ág olasz szalmagyopár
3 evőkanál natúr krémsajt (mascarpone-nél sűrűb)
1-1,5 maréknyi dió
picike vaj
zabpehely a hempergetéshez

A rizst mossuk meg, majd tegyük fel főni a vízben, lefedve.
Ezalatt olvasszuk meg a vajat, és süssük benne aranybarnára benne a csíkokra vágott vöröshagymát, félúton pedig adjuk hozzá a fagyasztott borsót is. A legvégén vagdossuk bele a szalmagyopárt is, majd botmixerrel kissé törjük össze. Ne legyen teljesen pürészerű. Keverjük össze a ragacsosra főtt rizzsel, ízesítsük sóval, borssal, és hagyjuk kihűlni.
Ezalatt készítsük el a tölteléket. Keverjük össze a krémsajtot a nagyobb darabokra vágott dióval, majd formázzunk belőle golyókat, nagyjából 15-öt.
A kihűlt rizses masszát vizes kézzel(!!!) osszuk 15 egyforma részre, rejtsünk mindegyik közepébe egy diós sajtgolyót, hempergessük gömb alakúvá, majd forgassuk meg zabpehelyben.
Rakjuk sütőpapíros tepsire, és 200 fokos sütőben süssük kb. 35 percig, illetve amíg szép piros nem lesz a külseje.

Frissen tálaljuk, mert akkor ropog igazán a burka, utána sajnos jelentősen veszít ebből a jó tulajdonságából.

3 megjegyzés:

  1. Igen, én is azt akarom, hogy a tél távozzon... Elegem van belőle, főleg a mai nap után.
    Viszont ilyen golyócskákat elfogadok szívesen. :) Nagyon guszta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha már ennyien szeretnénk, csak elmegy :)

      Törlés