2012. szeptember 25.

Tökmaglisztes palacsintatorony sajtos - gombás töltelékkel


Amikor hétfő esténként (6 órakor) megyek haza latinról, már igen fáradt vagyok. (Sajnos ezek az órák nem a hivatalos iskolaépületben vannak, hanem a 4. kerületi kihelyezett részlegen. Ami plusz 40 perc csatangolás.) Rendszerint nem futja többre, minthogy elnavigálok a metróig, a 11 megálló alatt pedig erőt gyűjtök ahhoz, hogy utána átszállva a villamosra, az is hazavigyen. Csak állok csendben a falhoz szorulva, és azon kapom magam, hogy gyakorlatilag "kibámulok a testemből". Mintha nem a része lennék. Vagy a részem lenne (nézőpont kérdése). De ez jó. Pihentet.
Ilyenkor már nincs kedvem beszélgetni, bugyuta vicceken hangosan nevetni, sokkal jobban esik hallgatni. Hiszen a csend olyan békés. Még akkor is, ha csak belülről jön. Mert az éppen elég.
Ilyenkor tudok figyelni másokra. És érdekes: mindig mélyen elgondolkodva jövök fel a mozgólépcsőn.


Most is.
A mellettem álló (szintén a SOTEn, de más szakon elsőéves) 2 lány mély eszmecserébe bonyolódott az idővel kapcsolatban. Az egyik váltig állította, hogy ő bizony szörnyen el van késve, mert 19 éves, és még csak most kezdi a sulit, bezzeg a szomszédja, aki most 22, már másfél éve Törökországban dolgozik (ha jól értettem fél évet ő is töltött ott), mert már 20 évesen befejezte az egyetemet. A másik delikvens szaporán bólogatott, és siratta a sorsát.

Tik-tak.
Te jó ég. Mi történt az emberekkel? Hova sietnek? Ezért nem vagyunk boldogok, mert mindig a jövőre koncentrálunk. Hajtjuk. És lemaradunk a jelen örömeiről.


Vagy... én gondolkozom rosszul? Valóban el lennék késve? 19 évesen? (Ez olyan, mintha egy megszülető csecsemőnek mondanánk, hogy bocsika, akkor kapkodd magad, mert már 5 órája jelenésed van.)
Nem. Egyszerűen nem tudom elhinni. Pontosan így jó minden, ahogyan most van. Nem a középkorban élünk. A lányoknak nem kell 16 évesen férjhez menni, és szülni. De 18 évesen sem. Vagy 20.

Ellenben tanulni nem árt. Hátha több haszna lesz, mint egy kisbabának. (Egy kisbabából ugyanis nehéz eltartani egy másikat. Bár a csodás nagycsaládos kedvezményeknek köszönhetően kettővel egy harmadikat, már nem is olyan nehéz.)


Én szeretem az életem. Pont úgy, amilyen.
Pedig nem tökéletes. Közel sem. De az enyém.
Azért igyekszem alakítani. Formálni, de csakis magam miatt. A saját örömömre.
Próbálok a "mában élni, hogy a pillanatok ne szaladjanak el mellettem. De nehéz. Sokat elszalasztok, de tudom, hogy mindent úgy sem lehet átélni.
Kell egy "prioritási sorrend".
Nekem ebben a főzés, a sport, a blog (magába foglalva az írást és fényképezést) és a család van a dobogón. A barátokat pedig igyekszem szintén feltuszkolni a pódiumra, de... Próbálkozom na. Egyszerre mindig csak egyet. Mert én úgy szeretem. Így tudok maximálisan figyelni az illetőre, és ilyenkor érzem úgy, hogy igen, hasznosan töltöttem az időmet.
Nekem nem pálya a bulizás. Szeretném (na jó, ez hazugság), de nem. Úgyhogy kerülöm. Illetve szerencsére nem is nagyon keresztezzük egymást. Mert ez nekem így jó. Pont.

Hiszek a minőségi kapcsolatok fontosságában. Hogy biztonságot adnak. És ez nekem a család.
Hazamenni mindig jó. Sőt, így, hogy ritkábban van rá alkalmam, még értékesebbnek tűnik.
Főleg, hogy hétvégén van. Ilyenkor senki sem rohan, van időnk egymásra. Beszélgetni, elmenni sétálni, együtt lenni.


Mert ez az otthon. A kutyaszőrös, csokiskekszillatú otthon.


Ezek a kis palacsintaépítmények most a vasárnapi ebédet jelentették. Az egész családnak. (Ha tudnátok, hogy ez milyen nagy szó!)
Különlegessége, hogy a liszt egy részét kicseréltem tökmaglisztre, amitől a tészta kapott egy igen kellemes ízt, és egy kissé zöldes színárnyalatot.
És hogy a liszt honnan van? Másoknál itt az szokot következni, hogy a nemtommilyen biobolttól kaptak egy csomagot, hogy próbálják ki a termékeiket, és aztán ilyen néven kuponkód, kedvezmény blablaba... nos, nekem egy Pali nevű "beszállítóm" van, aki a szülinapomra lepett meg, egy hatalmas szatyornyi különlegesnél különlegesebb dologgal. Mint ez.
Nagyon köszönöm, tökéletes ajándék volt!!! :)


Hozzávalók 5 személynek
a palacsintához:
2 tojás
2,5 dl tej
1 csipet só
8 dkg tökmagliszt
10 dkg rozsliszt
fél evőkanál olívaolaj
nagyon bubis ásványvíz a megfelelő állag kialakításához

A hozzávalókból a szokásos módon palacsintatésztát készítünk, majd vékony palacsintákat sütünk belőle.


a töltelékhez:
60 dkg barna csiperke
3 nagy evőkanál túrósajt
szerencsendió, feketebors, só
1 kisebb csokor kakukkfű
pici olívaolaj

A gombát megtisztítjuk, felszeleteljük, majd a felhevített olajon a hagymával együtt "aranybarnára" sütjük. Ha elkészült, levesszük a tűzről, és még forrón hozzákeverjük a sajtot, hogy elolvadjon. Belecsipkedjük a kakukkfűlevélkéket, majd ízesítjük a fűszerekkel.


összeállítás:
A palacsintákat még melegében megtöltjük (ekkor kevésbé törik), de ügyeljünk rá, hogy elosszuk a tölteléket, ne csak "halmozzuk". (Így a sajt összetartja majd a kis hengereket.) A rudakat 3 nagyjából egyforma részre vágjuk, amiket sütőpapíros tepsire állítunk, úgy, hogy ellentartsanak egymásnak. A tetejére jó sok reszelt sajtot (nálunk füstölt) halmozunk, ami nem csak hogy finom, de később egyben is tartja majd az építményeket.
200 fokos sütőben kb. 15 perc alatt átsütjük.

Szilvacsatnival (hamarosan!) és salátával esszük, kinek hogy ízlik jobban. :)



Inspiráció: Palifőz fb oldalán látott kép

8 megjegyzés:

  1. Ismét imádtalak olvasni ismét, a palacsintáidról meg nem is beszélve! :)
    Remélem a kislányaim hasonlóan látják majd az életet, a családot ha egyszer a Te korodba lépnek...

    VálaszTörlés
  2. Én is remélem:) nagyon klassz fotók ismét, kellemes hangulatot árasztanak. Jó kis beszállítód van!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. KÖszi Erika :)
      Ugye milyen szerencsés vagyok? ^^

      Törlés
  3. A palacsintatorony nagyon-nagyon guszta, el tudom képzelni, milyen finom lehet!
    Az írás - és ezáltal te magad - nagyon szimpi, a fotók ismét szuperek, nagyon hangulatosak!
    Pali pedig nagyon figyelmes, jó fej!
    És a fenti három mondatban ötször ismételtem magam! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én pedig csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm. Nagyon. :)

      Törlés
  4. Nagyon jónak tűnik a palacsinta torony!
    Szeretem olvasni a gondolataidat!

    VálaszTörlés