2012. június 10.

Mazsolás - diós - aszaltbarackos vegán biscotti

Azt hiszem kimondható, hogy ez a mostani csütörtök nem kedvezett egyikünknek sem.

Na jó, talán nekem (találtam egy szuuuper helyet, ahol jó alaposan bevásároltam ilyen-olyan kiegészítőkből), bár pont sikerült egy biciklis "ütközést" is összehozni (illletve csak azáltal nem lett csattanás a dologból, hogy félrerántottam a kormányt, így viszont beestem egy lámpaoszlop mellé). Nem vagyok az a sebnyalogatós típus (amikor egyszer tényleg elütöttek, akkor is az volt a legnagyobb problémám, hogy vajon a használhatatlan biciklit tolva odaérek-e még időben angolra), de azért este elmeséltem apának és anyának is, hogy 1. milyen idióta módon közlekednek a magyarok, 2. mindig muszáj hordani a sisakot. És valóban így is van. Sosem tudhatod, hogy mi történik.
Szerencsére csak néhány lila folttal gazdagodtam, a biciklinek semmi baja (hál istennek én voltam alul), de a legpozitívabb, hogy a hátamon lévő porcelánnal megpakolt hátizsákban sem tört el semmi. Fogalmam sincsen ezt hogy tudtam összehozni, mivel be se voltak csomagolva (talán annyira szorosan egymásnak préselődtek? Kissé elszámítottam magam táskaügyileg, így a vizemtől pl. meg kellett válnom, mert már nem fért be), de minden ép és sértetlen.
Hullajtottam volna pár könnycseppet ha összetörnek.

Ez a csütörtök este panka módra.
Apu már kevésbé volt szerencsés. Néhány perccel azután, hogy beszéltünk (ő is éppen biciklivel volt), lecsukódott előtte egy sorompó, ő pedig úgy befékezett, hogy átesett fölötte. Volt rajta sisak, de azért sikerült eltörnie a kulcscsontját. Mindezt úgy tudtam meg, hogy másnap egészen véletlenül felhívtam délelőtt, és akkor mondta, hogy éppen műtétre vár. Először azt hittem viccel, de...sajnos nem.

Sajnálom, hogy nem az érettségik után történt a dolog (ha már egyszer megtörtént), mert ugyan feljöttem hozzá, de jó/érdemi társaságot (illetve segítséget) nem nagyon tudok nyújtani. Most csak egy dolog van dolognak kéne lennie: tanulás, tanulás és még több tanulás.
De már nincs sok. Legkésőbb huszadikán befejeztem.

És egy kis "slusszpoénként" szintén csütörtökön derült ki, hogy anya barátját nem engedik ki Líbiába. Nem írta alá a külügyminiszter. Úgyhogy szegény ő is nagyon maga alatt volt (meg szerintem van is). :( 
Fel a fejjel P.! Anya azt szokta mondani, hogy minden okkal történik.


Ez pedig végre, a már múltkor emlegetett vegán biscotti.
A zabpehelytől ugyan kicsit müzliszelet állagot kapott, de ha ezt liszttel helyettesítjük, teljesen "normális" kekszeket kapunk. Ezenkívül én az ízesítéssel is úgy vagyok, hogy annyi aszalványt tartalmaz, hogy szinte nem is cukrozom. Minek? Nekem elég édes. Hangsúly a nekemen, mert anya például konkrétan kifogásolta, hogy nem édes.
Hát ... igen. Mivel nem nagyon eszem túlédesített/sózott dolgokat, a természetes ízekre sokkal inkább fogékony vagyok. Illetve érzem őket. (Nem mondom, hogy rövid idő volt, de megérte. Csodálatos érzés mindent érezni. Úgy, ahogy az meg van teremtve.)


Hozzávalók 20 darab kekszhez:
15 dkg teljeskiőrlésű liszt
2 dkg tönkölykorpa
3 dkg aprószemű zabpehely
kb. 5 evőkanál nyírfacukor (édesszájúaknak ez is kevés lesz szerintem, de én mondjuk csak kettőt használtam)
1 evőkanál olaj (olívánál érdemesebb valami semlegesebb ízűt használni)
1,5 dl almapüré
5 dkg pirított dió
3 dkg mazsola
4 dkg aszalt barack
1 mokkáskanál gyömbérpor
1,5 teáskanál szódabikarbóna

Keverjük össze a száraz hozzávalókat: a lisztet, korpát, zabpelyhet, nyírfacukrot, szódabikarbónát, mazsolát. A barackokat vágjuk apró darabokra, a dióról dörzsöljük le a héját, majd törjük ösze. Ezeket is adjuk a keverékhez.
Az almapüré egyszerű nyers, majd leturmixolt almát jelent (én héjastul tettem a gépbe), de érdekes lehet kipróbálni párolt változattal is.
A száraz anyagokat vegyítsük össze az almapürével és az olajjal, dolgozzuk tésztává.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. 
Készítsünk egy darab karvastagságú rudat, és tegyük sütőpapíros tepsire. Süssük 25 (esetleg 30) percig - de ez nem lesz olyan igazi száraz állagú - majd vegyük ki, emeljük át rácsra, és 10 perc alatt hagyjuk kihűlni. Ezután vágjuk 2,5 centis szeletekre (ezt annyira vékonyra nem lehet, mert szétesik), tegyük vissza a tepsibe, és még 10 percig pirítsuk a külsejét.

2 megjegyzés:

  1. De jo, hogy nem nekem kell kikiserletezni, hanem elvihetem a receptet :) Koszonom! Magdi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazán nincsmit, remélem ízleni fog :)

      Törlés