2012. május 29.

A mai bioszverseny valamelyest visszaadta a biológiába vetett hitemet.
Végre.
Újra látok fényt az alagút végén.


Ismét zöldségkrém, ismét egy nagy kedvenc. Mert a cékla annyira finom.
DE tényleg. Van egy igen sajátos édeskés-földes íze, ami hihetetlenül jól passzol a dióhoz. És a fokhagymához. Meg valószínűleg bármihez.
És bevallom, eleinte ódzkodtam a gondolattól, hogy nyersen turmixoljam össze, de azért kipróbáltam. Bingó. Telitalálat.
Próbáljátok ki ti is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése