2012. május 25.

Csokis-diós biscotti

Összetört álmok.
Leginkább így tudnám magunkat jellemezni.
Illetve sok ismerősömet, magamat (még) nem. Lemondtak a vágyaikról, keresik a b és c terveket.
Szerintem ez helytelen. A vágyak...azokért élünk, nem?
Bár a mai körülmények között egyáltalán van még realitása az álmodozásnak?

Ez a kis órmótlan pedig a legelső sütim a Marától ballagásra kapott könyvből.
És a legelső biscottim. Vagy cantuccinim. Ki hogy hívja.
De nem az utolsó. Az tuti. Hiszen roppant egyszerű, nagyon csokis, és igazi dobozsüti: sokáig eltartható/rájárható. Inkább az utóbbi.
Jómagam is rákaptam, hogy ebéd után elrágcsáljak egyet-egyet (vagy éppen kettőt-hármat), pedig mikor megcsináltam azzal a mondattal nyomtam anya kezébe, hogy "akkor ez mind a tiéd, meg Palié, mert annyira szerettek borozni". (Nem mondtam még? Ez egy olasz édesség, amit előszeretettel mátogatnak édes desszertborba. Nem is árt neki, nélküle kissé fogkitörős a dolog...)
De mit csináljak, ha egyszer annyira hívogat... és még az én ízlésemnek is teljesen megfelel, mert nem az a nagyonédes valami, hanem az étcsoki kesernyés íze és a pirított dió aromája dominál.
Viszont a lelki béke kedvéért már gondolkozom egy vegán, mentes verzión.


És egy kis közérdekű: Tegnap rászántam magam, és sikeresen elkészítettem a blog fb-os oldalát. Nagyon kis ügyes vagyok. 
Gyertek, csatlakozzatok hozzám ott is, hogy az apróbb agymenéseimet is megismerjétek :)  
Ide kattinva tudjátok megnézni :)


Hozzávalók 18 nagy db-hoz:
20 dkg liszt
18 dkg cukor (aki édesen szereti, tegyen bele többet)
10 dkg pirított, majd lehéjazott dió
4 dkg kakaópor
7 dkg étcsokoládé (min 70 %)
2 nagy tojás
2 teáskanál kávépor
1,5 teáskanál szódabikarbóna
1 csipet só

A lisztet, sót, szódabikarbónát és kakaóport összekeverjük egy tálban.
A tojásokat és a cukrot szép fényesre keverjük. Hozzáadjuk a kávéport, durvára vágott étcsokit és pucér(!) diót, majd a száraz hozzávalókkal együtt tésztát "gyúrunk" (inkább bicepszre gyúrva keverünk) belőle.
Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
A tésztából egy alkar vastagságú (igen, mindenki nézze csak szépen a sajátját) hengert formálunk, amit sütőpapíros tepsire fektetünk. 25 percig sütjük, majd kivesszük, és 10-15 perc alatt kihűtjük.
A sütő hőmérsékletét vegyük vissza 165 fokra.
A már kissé szétterült rudunkat felvágjuk 2 cm vastag szeletekre, és az egyik vágott felükkel lefelé visszarakosgatjuk a sütőpapírra.
Ezután még kb. 10 percig sütjük, míg a belseje is kissé mattá nem válik.

Jól záródó, eldugott dobozban tároljuk, és mártogassuk. Tejbe, kávéba, borba.


Forrás: Édességek aranykönyve

4 megjegyzés:

  1. Hú de jó, és milyen szuper fotók!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És milyen finom kekszek...ahh (most termeltem be az utolsó 4-et)

      Törlés
  2. Szia neharagudj,de az összekeverést botmikszerrel vagy csak simán kézzel csináljam????

    VálaszTörlés