Azzal a kijelentéssel búcsúztam el Á-tól, hogy akkor most pár napig biztos nem sütök, mivel nem kívánom veszélyeztetni a körömlakkom állapotát.* És a sütés (pontosabban mosogatás) az egyik leggyilkosabb tényező.
"Beteg vagy?"-tette fel a kérdést.
Nem, csak most így döntöttem. Hanyagolom egy kis időre. (Miközben beszéltem, jómagam is elcsodálkoztam azon amiket mondtam. Komolyan. Megleptem saját magamat. Nem számítottam ilyen drasztikus kijelentésre. De ahogyan mondtam, kezdtem elhinni, olyan egyszerűnek hangzott.)
De biztos minden rendben?
Persze. Csak úgy döntöttem, hogy egy darabig nem gyártok semmi újat.
A kétkedő arckifejezését látva még hozzátettem: de csak pár napig, nyugi.
És mentségemre legyen mondva, tényleg így is gondoltam.
Blundel, avagy hajtogatott élesztős tészta
25 dkg liszt
Lisztezett munkalapon formázzunk belőle a vajkockához hasonló, de kicsit nagyobb téglalapot. Ügyködjünk bátran kézzel. A tészta széleit huzogassuk rá a vajdarabra úgy, hogy szépen befedje. Na, ezután kapjuk elő a sodrófát, és kezdjük el nyújtani. Próbáljuk inkább nagyobb mozdulatokkal, mert így (állítólag) levelesebb lesz a tészta. Nyújtsuk vékonyra. Figyeljünk rá, hogy mindig legyen alatta friss liszt, mert a vaj miatt könnyen odaragadhat.
Végezzünk egy szimpla hajtást: képzeletben osszuk 3 felé, és a baloldali részt hajtsuk rá a középsőre, a jobboldalit pedig erre. Nyújtsuk ki.
Ezután jön a dupla hajtás: most 4 felé osszuk a tésztát, a bal szélsőt(1.) hajtsuk a mellette lévőre (2), a jobb szélsőt (4) pedig a mellette lévőre (3). Az így kapott 2 lapot is borítsuk egymásra. Pihentessük 25 percig szobahőmérsékleten.
Itt azzal kezdünk, hogy a dupla hajtást kinyújtjuk, ezután jön csak a szimpla, majd megint egy dupla. Lisztezés-lisztezés! Ismét magára hagyjuk egy fél órácskára.
A 3. lépés egyben az utolsó is, úgyhogy most valahol 5-7 mm közé lőjük be a tészta vastagságát, annak függvényében, mennyire akarunk elveszni a tésztában. És itt lehet még variálni a csiguszok méretével is (téglalap oldalai), bár én személy szerint jobban bírom a miniverziót.
3 evőkanál puha vaj
3 evőkanál cukrozatlan kakaó
3-5 evőkanál cukor (a 3 a kesernyésebb verzió,az 5 már kicsit közelít a bolti csiga felé, de még mindig! nem éri el)
néhány spriccelésnyi tej
Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Az aljába állítsunk be egy vízzel teli edényt, hogy kellőképpen gőzös legyen.
A kinyújtott tésztánkat kenjük meg vékonyan a vajjal. Szórjuk meg a kakaóporral, (én egy kanál hátuljával ezt is "kenegettem") és a cukorral. Spricceljük le némi tejjel, de vigyázzunk, ha túl sok megy, akkor az vizessé teszi a tölteléket, és elkezd kifolyni vágás közben.
Tekerjük fel, közben húzogatva, nehogy szétnyíljon sülés közben. Ha nagyobbakat szeretnénk, akkor logikusan a rövid oldalon tekerünk, ellenben ha inkább kicsit, akkor a hosszabbon. Vágjuk fel 1 (esetleg 1,5) cm-es darabokra. Rakosgassuk sütőpapírral borított tepsire, de egymáshoz ne túl közel, mert növekedés még várható.
A sülési időt ki kell tapasztalni, az én tapasztalatom az, hogy nagyon hamar kész lett, nem is tudom, maximum 10 perc kellett neki, de talán még azzal is sokat mondok. Szóval figyeljük, mert akkor jó, ha még éppen csak aranysárgás, de a közepe még puhácska.
2 dl tej
2 teáskanál vaníliakivonat/ 4 vaníliáscukor
Keverjük el, majd a sütőből kivett, még forró kiscsigák közepére csurgassunk 1-2 teáskanálnyit. Ne aggódjunk ha mellémegy, vagy kifolyik, mert annyira forró még a tészta, hogy magába szívja.
45 db kiscsiga
A recept eredetileg csokiparitól, de ez a postja itt is megjelent.
"Beteg vagy?"-tette fel a kérdést.
Nem, csak most így döntöttem. Hanyagolom egy kis időre. (Miközben beszéltem, jómagam is elcsodálkoztam azon amiket mondtam. Komolyan. Megleptem saját magamat. Nem számítottam ilyen drasztikus kijelentésre. De ahogyan mondtam, kezdtem elhinni, olyan egyszerűnek hangzott.)
De biztos minden rendben?
Persze. Csak úgy döntöttem, hogy egy darabig nem gyártok semmi újat.
A kétkedő arckifejezését látva még hozzátettem: de csak pár napig, nyugi.
És mentségemre legyen mondva, tényleg így is gondoltam.
*(Amúgy imádtam a helyzetet: jó fél óra után észrevette, hogy színes a
körmöm, és a csodálkozásának hangot is adott. "Te kifestetted? A
következő a műköröm lesz?" Na nekem ezen a ponton kerekedett el a
szemem. Ennyire anticsaj lennék, hogy a tulajdon barátom ilyen
következtetéseket von le egy ilyen tulajdonképpen teljesen átlagos
eseményből? Nem is gondolná az ember. Főleg, hogy a lábkörmöm szinte állandóan a szivárvány valamelyik színében tündököl. Megtenném én ezt a kezemen is, de ott kevésbé tartós. És szerintem nincsen annál gusztustalanabb igénytelenebb, mint mikor félig lepattog a lakk. Én ezt előzöm meg.)
Szóval mindenképpen próbáljátok ki! Akár ki van festve a körmötök akár nem. (Bár csókoltatom az AVONt, mert kibírta, sőt azóta még egy sütit, és egy uszodázást is.) Érdemes, mert nagyon-nagyon finom. (Messze veri az összes bolti vackot, bááár be kell, hogy valljam: én imádom a csomagolt verziót. AAnyira puha és nyers, hogy aú. Isteni. De a száraznak már a látványától is elkezd szúrni a szívem.)
Ráadásul még nekem is sikerült. :) Ez pedig igazán nagy szó.
Blundel, avagy hajtogatott élesztős tészta
25 dkg liszt
15 dkg nem hűtőkemény vaj
1 csipet só
2 teáskanál szárított / 1 dkg friss élesztő
kb. 1,5 dl tej
2,5 dkg cukor
1 tojássárga
A 13,5 dkg vajat (90 %) összegyúrunk 2,5 dkg(10%) liszttel. A gyúrás természetesen képletesen értendő, mivel ez nem egy gyúható anyag. Szóval inkább csak gyurmázzuk. Formáljunk belőle egy kb. 2 cm vastag téglalapot, és ha nagyon meleg lenne, tegyük hűtőbe.
A maradék vajat elmorzsoljuk a szintén maradék liszttel. A tál közepébe egy "mélyedést" készítünk(régen sosem értettem, hogy ez minek is kell, de ma már tudom, hogy így legalább nem kenődik az egész folyékony cucc az edény oldalára). A tejet meglangyosítjuk, a háromnegyedét a lisztes mélyedés közepébe öntjük. A maradékba belekeverünk 1 teáskanál cukrot, és az élesztőt. Hagyjuk felfutni. Öntsük a tejes mélyedésbe, szórjuk bele a többi cukrot, tojássárgát, a sót pedig a lisztes karimára. Dolgozzuk össze, majd gyúrjunk belőle sima, kéztől elváló, fényes tésztát. Ha kell, lisztezzük is.
Végezzünk egy szimpla hajtást: képzeletben osszuk 3 felé, és a baloldali részt hajtsuk rá a középsőre, a jobboldalit pedig erre. Nyújtsuk ki.
Ezután jön a dupla hajtás: most 4 felé osszuk a tésztát, a bal szélsőt(1.) hajtsuk a mellette lévőre (2), a jobb szélsőt (4) pedig a mellette lévőre (3). Az így kapott 2 lapot is borítsuk egymásra. Pihentessük 25 percig szobahőmérsékleten.
Itt azzal kezdünk, hogy a dupla hajtást kinyújtjuk, ezután jön csak a szimpla, majd megint egy dupla. Lisztezés-lisztezés! Ismét magára hagyjuk egy fél órácskára.
A 3. lépés egyben az utolsó is, úgyhogy most valahol 5-7 mm közé lőjük be a tészta vastagságát, annak függvényében, mennyire akarunk elveszni a tésztában. És itt lehet még variálni a csiguszok méretével is (téglalap oldalai), bár én személy szerint jobban bírom a miniverziót.
3 evőkanál puha vaj
3 evőkanál cukrozatlan kakaó
3-5 evőkanál cukor (a 3 a kesernyésebb verzió,az 5 már kicsit közelít a bolti csiga felé, de még mindig! nem éri el)
néhány spriccelésnyi tej
Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Az aljába állítsunk be egy vízzel teli edényt, hogy kellőképpen gőzös legyen.
A kinyújtott tésztánkat kenjük meg vékonyan a vajjal. Szórjuk meg a kakaóporral, (én egy kanál hátuljával ezt is "kenegettem") és a cukorral. Spricceljük le némi tejjel, de vigyázzunk, ha túl sok megy, akkor az vizessé teszi a tölteléket, és elkezd kifolyni vágás közben.
Tekerjük fel, közben húzogatva, nehogy szétnyíljon sülés közben. Ha nagyobbakat szeretnénk, akkor logikusan a rövid oldalon tekerünk, ellenben ha inkább kicsit, akkor a hosszabbon. Vágjuk fel 1 (esetleg 1,5) cm-es darabokra. Rakosgassuk sütőpapírral borított tepsire, de egymáshoz ne túl közel, mert növekedés még várható.
A sülési időt ki kell tapasztalni, az én tapasztalatom az, hogy nagyon hamar kész lett, nem is tudom, maximum 10 perc kellett neki, de talán még azzal is sokat mondok. Szóval figyeljük, mert akkor jó, ha még éppen csak aranysárgás, de a közepe még puhácska.
2 dl tej
2 teáskanál vaníliakivonat/ 4 vaníliáscukor
Keverjük el, majd a sütőből kivett, még forró kiscsigák közepére csurgassunk 1-2 teáskanálnyit. Ne aggódjunk ha mellémegy, vagy kifolyik, mert annyira forró még a tészta, hogy magába szívja.
45 db kiscsiga
A recept eredetileg csokiparitól, de ez a postja itt is megjelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése