Mielőtt bárki megijedne, a K. Bettina nem az én művésznevem. A szerzó kiléte (hálistennek) számomra is ismeretlen. :) Az előző év legutolsó spanyoldolgozata előtt találtuk a 16-os egyik padjában. Talán még Szöszi. Azóta őrizgetem. És ma, a rendrakás áldásos tvékenységének eredményeként a kezembe akadt. Nem bírtam ki, hogy ne tegyem közkinccsé. Hiszen a nyelvtani szerkezet példásan tökéletes, és a művésznő olyan szerkezeteket használt, amire én alapból rávágtam volna, hogy helytelen. HIszen olyan hülyén hangzik. És én sohasem hallottam még róla :) (nem mintha ez jelentene bármit.) De a többiek hosszas fejtegetés után kihozták, hogy végülis lehet, én megnéztem fordítóval, és helyes. Hihetetlen. Ilyenből tanul az ember?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése