Talán kissé furcsa cím. De aktuális. Mert felmerült, hogy menjünk Siófokra. Többen. Társaság. Akkor hívom Á-t. Ez egyértelmű. Szeretek vele lenni, tök jól elvan mindenkivel, és őt is mindenki szereti. Aztán jön a csavar. Csak Á. lenne pasi. Én meg kapkodom a fejem. És Anna barátja? Vele mi van? Nem jön. Valamiért nem. Vagyis csak csajok lennénk. Ami egyenlő azzal, hogy ha bulizni megyünk, akkor pasizás. Főleg nyáron. Főleg Siófokon. Én meg pasival megyek pasizni a barátnőim közé, akik pasizni fognak? Hülye egy kör.
Akkor inkább nem hívom. Megyek egyedül. Hiszen néha külön is kell lenni, nem igaz? Meg ki tudja ő mit csinál/csinált amikor a haverjaival van. Szóval a program pasizás. Ami persze nem mindenkinek jelenti ugyanazt. HIszen Anna is a barátja nélkül lesz, de azért van barátja. Akit szeret. És akkor nyilván nem csalja meg. Kár hogy nem tudok mértéket tartani. Bár ha nem iszom... akkor megvan az önkontroll. Ha meg elengedem magam...akkor fogalmam sem lesz, hogy mit fogok tenni. Vagy éppen mit nem.
Biztos ami biztos, nem iszok. Minek?
Pasizás. Tánc. Taperolás. Igazából már a gondolattól is hányingerem van. Érzem az alkoholszagot a levegőben, a felforrósodott, izzadt testeket, amint nekem nyomódnak, a lehelletet a nyakamon. Fúj. Nem akarom.
Mert nekem ez nem kell. Nekem Á. kell. Az ő Adidas illata, csókja, és a kedves mosolya. Nem okoz örömöt vadidegenekkel összebújni, csak a poén kedvéért. Nem. Most nem. Daninál pont hogy az efféle alkalmat kerestem, de az akkor volt. Vele. Szabadulni akartam. Az érzéstől. Most meg éppen fodítva. Még jobban belegabalyodni.
Beszéltem erről anyával is. Az első mondata az volt, hogy ne legyek hülye, hogy egy ilyen srácot kockára tennék valami akárkiért. Felvilágosítottam, hogy ez fel sem merült. (Akkora már nem.) Pont hogy arról beszélek, hogy nekem ez a felszínes egyestés valami nem kell. És hogy ez mekkora előrelépés a régi önmagamhoz képest. Hogy tudom mit szeretnék. Vagyis kit. És ezért tennék/teszek is.
Szóval a válasz: Igen, pasival. Méghozzá a lehető legjobbal. :)
Akkor inkább nem hívom. Megyek egyedül. Hiszen néha külön is kell lenni, nem igaz? Meg ki tudja ő mit csinál/csinált amikor a haverjaival van. Szóval a program pasizás. Ami persze nem mindenkinek jelenti ugyanazt. HIszen Anna is a barátja nélkül lesz, de azért van barátja. Akit szeret. És akkor nyilván nem csalja meg. Kár hogy nem tudok mértéket tartani. Bár ha nem iszom... akkor megvan az önkontroll. Ha meg elengedem magam...akkor fogalmam sem lesz, hogy mit fogok tenni. Vagy éppen mit nem.
Biztos ami biztos, nem iszok. Minek?
Pasizás. Tánc. Taperolás. Igazából már a gondolattól is hányingerem van. Érzem az alkoholszagot a levegőben, a felforrósodott, izzadt testeket, amint nekem nyomódnak, a lehelletet a nyakamon. Fúj. Nem akarom.
Mert nekem ez nem kell. Nekem Á. kell. Az ő Adidas illata, csókja, és a kedves mosolya. Nem okoz örömöt vadidegenekkel összebújni, csak a poén kedvéért. Nem. Most nem. Daninál pont hogy az efféle alkalmat kerestem, de az akkor volt. Vele. Szabadulni akartam. Az érzéstől. Most meg éppen fodítva. Még jobban belegabalyodni.
Beszéltem erről anyával is. Az első mondata az volt, hogy ne legyek hülye, hogy egy ilyen srácot kockára tennék valami akárkiért. Felvilágosítottam, hogy ez fel sem merült. (Akkora már nem.) Pont hogy arról beszélek, hogy nekem ez a felszínes egyestés valami nem kell. És hogy ez mekkora előrelépés a régi önmagamhoz képest. Hogy tudom mit szeretnék. Vagyis kit. És ezért tennék/teszek is.
Szóval a válasz: Igen, pasival. Méghozzá a lehető legjobbal. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése