Túrókrémes epertorta

Az egyik torta, a tegnap emlegetettek közül. Ízlett az ünnepeltnek is, és jó hamar elfogyott. Amikor vágták fel, hát az ájulás kerülgetett. Ezen jobb nem ott lenni. Itt dől el, hogy milyen kategóriába sorolható amit készítettél. Hogy egyenletes lett- e a vágás, a töltelék nem túl sok-e, lehet-e vágni a díszítést, szépen szeletelhető, stb. Csupa kis apró hülyeség, de tudjátok, engem ezek éltetnek. Örömmel mondhatom, hogy igen, a belseje pont olyan gyönyörű csíkos, mint a képen.











A díszítés "Kis" segédem, Réka segítségével készült, alább láthatjátok is, ahogyan éppen az epreket készíti.

Ez a mű a legelső próbálkozásom a fondanttal, de van egy olyan érzésem, hogy nem az utolsó. Nem nehéz megcsinálni, de nem szabad túladagolni a porcukrot. Ez nagyon fontos. Mint ahogyan mindenki ezen az univerzumon, én is Kiskukta utasításai szerint dolgoztam. De annyit pontosítanék (mert nekem nem volt érthető), hogy a szilárdítást még akkor kell abbahagyni, amikor javában ragad a kezedhez. A folyamatsort képekben itt láthatjátok.

A recept pedig innen van. Nem házi gyártmány, csak egy lefényképezett újságpapír. Kicsit cinkes. És ennek megfelelően vannak erős hiányosságai. Annyit változtattam mindössze, hogy a túró mennyiségét lecsökkentettem fél kilóra, zselatinból pedig 1,5 evőkanál már szépen megfogta. Raktam hozzá 4 dkg porcukrot, illetve 1 dl tejszínt használtam. Egy nagy tepsiben sütöttem, és még melegen, a sütőpapír lehúzása után FEL KELL TEKERNI! Muszáj, különben nagyon nehéz vele dolgozni. A csíkokra vagdosásnál 4 csíkom lett, mert úgy igyekeztem, hogy ne legyen túl lapos a torta. A külső bevonáshoz szintén tejszínt használtam, nem egészen 1 dl-t.