Sokszor sajnálom, hogy nem vagyok gépközelben, amikor
mérges leszek. Annyi minden eszembe jut, és érzem, hogy fantasztikusan le
lehetne írni. Első haragból. Persze utána megbánja az ember, meg az érzés
elszálltával a gondolatok is csillapodnak, de legalább látod feketén-fehéren,
hogy hogyan reagáltál.
Na a mai estéről is lehetne sokat írni. Tudom, hogy milyen vagyok. HOgy ha valakit nem szeretek nagyon elítélően és csúnyán tudok róla beszélni. De tényleg így gondolom. Hogy nagyon sokan egy kib*szott álomvilágban élnek, ahol minden szép és kerek, a legnagyobb probléma pedig az, hogy vajon elengednek-e pénteken bulizni.
És ezek az emberek szerintem baromi nagyot fognak koppanni, ha egyszer kikerülnek a valós világba.
Zsuzsi szerint az a probléma, hogy elfelejtem, én sem a "normál" kategóriába tartozom. És magamból kiindulva ítélek meg másokat.
Annyira más lennék? Más mint az átlag?
Jó, hülye kérdés. Igen. A legtöbb 17 évesnek nincs teletetoválva a háta, nem az étkezés és a vékonyság megszállottai, a szüleikkel élnek, és nem töltik az idejüket tortagyártással.
Na ja. Röviden ez vagyok én. Más, mint a többiek. De nem rosszabb.
Másrészről meg szeretek ilyen lenni. Konkrétan el sem tudom képzelni, hogy más vagyok. Ez pont így Pankás.
Persze van, hogy eszembe jut, hogy mi lett volna ha.
Ha anya és I. bácsi nem találkoznak.
Ha apáék nem vesznek össze.
Ha nem leszek anorexiás.
Ha nem élem át azt a sok furcsaságot a kórházban.
Ha nem ismerem meg ennek kapcsán azt a sok embert.
...vajon milyen lennék most?
Hasonlítanék magamra? Vagy a mostani fejemmel elsétálnék mellette az utcán? Kövér lennék vagy sovány? Punk? Lenne piercingem? És tetkóm? Járnék valakivel? Kik lennének a barátaim? Jól tanulnék? Mi akarnék lenni felnőttként?
De a legfontosabb: boldog lennék?
Na a mai estéről is lehetne sokat írni. Tudom, hogy milyen vagyok. HOgy ha valakit nem szeretek nagyon elítélően és csúnyán tudok róla beszélni. De tényleg így gondolom. Hogy nagyon sokan egy kib*szott álomvilágban élnek, ahol minden szép és kerek, a legnagyobb probléma pedig az, hogy vajon elengednek-e pénteken bulizni.
És ezek az emberek szerintem baromi nagyot fognak koppanni, ha egyszer kikerülnek a valós világba.
Zsuzsi szerint az a probléma, hogy elfelejtem, én sem a "normál" kategóriába tartozom. És magamból kiindulva ítélek meg másokat.
Annyira más lennék? Más mint az átlag?
Jó, hülye kérdés. Igen. A legtöbb 17 évesnek nincs teletetoválva a háta, nem az étkezés és a vékonyság megszállottai, a szüleikkel élnek, és nem töltik az idejüket tortagyártással.
Na ja. Röviden ez vagyok én. Más, mint a többiek. De nem rosszabb.
Másrészről meg szeretek ilyen lenni. Konkrétan el sem tudom képzelni, hogy más vagyok. Ez pont így Pankás.
Persze van, hogy eszembe jut, hogy mi lett volna ha.
Ha anya és I. bácsi nem találkoznak.
Ha apáék nem vesznek össze.
Ha nem leszek anorexiás.
Ha nem élem át azt a sok furcsaságot a kórházban.
Ha nem ismerem meg ennek kapcsán azt a sok embert.
...vajon milyen lennék most?
Hasonlítanék magamra? Vagy a mostani fejemmel elsétálnék mellette az utcán? Kövér lennék vagy sovány? Punk? Lenne piercingem? És tetkóm? Járnék valakivel? Kik lennének a barátaim? Jól tanulnék? Mi akarnék lenni felnőttként?
De a legfontosabb: boldog lennék?
Igazából ez nem probléma, csak mivel te több mindent megéltél erősebben ítéled el őket, mint az átlag. Mert tőled ez távol áll. Tőlem nem annyira. De értem, hogy miért modod, és részben igazat is adok neked. Valószínűleg én is nagyot fogok koppani, ha szembekerülök a világgal.
VálaszTörlésA másik meg : igen annyira más vagy mint a többiek. De nem rosszabb. Persze, hogy nem rosszabb. Te különleges vagy Panka, és ez a szó pozitív jelentésű, remélem tudod. :)
a "mi lenne ha" kédéseknek általában nincs sok értelme, mert nem az van és kész. Bár gyakran én is "eljátszok velük" hosz úgysem tudjuk megállni. :)
(L)