Hideg és meleg

Történt még szerdán az Aquaworldben egy érdekes eset, amit nem meséltem még el. Nem is tudom miért, mert mindennap eszembe jutott, hogy hú, ez jó téma, de aztán minden egyes alkalommal el is felejtődött. Most azonban eljött az idő.

"Álltam bikiniben a szekrényem előtt, derekamon törölköző. Elég nagy volt a zaj körülöttem, de egyszercsak annyit hallok a hátam mögül, hogy "jézusom nézd a hátát. Hogy fog kinézni 70 évesen..."Reflexből hátrafodultam. 2 lány és 1 fiú csoportosult. Jófej leszek és nem írom le a véleményemet róluk. Elvégre a szörnyű és unalmas külsejük ellenére nyilván lehetnek jófejek. De ezt az arcot sohasem felejtem el amit a lány vágott. Nyilván ő beszélt. Vagyis biztos, mert azonnal elkezdett vörösödni, és a sűrű mentegetőzések közepette alig bírt a szemembe nézni. Hogy nem tudta hogy magyar vagyok. Na itt egy kicsit felment a pumpa. Meg is kérdeztem, nem tudta hogy magyar vagyok? ÉS? Mondja a szemembe. Akármilyen nyelven is beszélek. Nincs annál szemetebb, mint mikor kibeszélsz olyanokat a hátuk mögött, akik nem tudják megvédeni magukat. Úgyhogy közöltem, hogy nem baj, hogy ez a véleményed, de nekem mondd. Mire ő, hogy tényleg bocsi, de tudod nagon tetkóellenes vagyok. Még egyszer elismételtem neki, hogy mindegy hogy mi a véleménye, lehet jó, rossz, mondja meg nekem.

És elvonultam felöltözni. 

Kifejezetten érdekes volt, mert egyrészt piszokjó volt látni mennyire zavarban van. Gonoszul hangozhat, de élveztem. A másik kettő kínjábn csak röhögött.

Másrészt meg nem zavar a negatív kritika.Meghallgatom, nem mondom, hogy egyetértek vele (vagyis biztos, hogy nem), de ha már kritizál, legyen mersze elém állni.

Nem mellékesen tartozom egy bocsánatkéréssel. Ádámnak. Ne haragudj, hogy nem hívtalak, de nagyon sűrű volt a programom. Egész héten.  És én továbbra is szeretnék olyan jókat beszélgetni veled, mint eddig. Mert tényleg érdekesek amiket mesélsz. Ugye nem fog változni ez az egész amiatt, hogy sikerült összejönnöd Laurával?
DE egy kérdésem nekem is lenne. Miért voltál olyan bunkó ma amikor találkoztunk? Hülyeségeket beszéltem? Vagy az hogy meghívtalak? Mi? Végig a cipődet nézted, és nem mosolyogtál. Laura élénkebb volt, mint te. És ez a ciki kategória.

És mivel én hiszek abban, hogy ez a blog arról szól, ami bennem van, őszinte leszek. Nem mintha eddig nem lettem volna az, csak most tudatosítom bennetek, hogy ami itt van, az mind igaz. Kivéve, ha odaírom utána, hogy hazudtam.
Amikor elindult ez az egész Ákos ügy, kicsit megijedtem. Jó, azt hiszem már előtte is sejtettem, hogy olvassa, de amikor konkrétan megmondta, biztos lett a dolog. Megijedtem. Hogy mit fogok csinálni. Mármint, hogy csupa felszínes hülyeségről hablatyolok, miközben belülről majd szétrobbanok, mert annyi minden kérdésem-kétségem lenne? És úgy döntöttem, hogy nem. Önmagam maradok. Kimondom amit gondolok, ő meg hadd szembesüljön vele.
De kicsit kétélű a dolog. Mert ő pontosan tudja, hogy engem mi foglalkoztat. Hogy mit szeretnék. Én ellenben nem tudom, meg azt sem, hogy ő hogyan reagál ezekre a dolgokra. HOgy nem sok-e vagy mittudomén. Persze ha nem ír, akor tudni fogom, hogy igen, ez sok volt. És akkor ennyi volt. A történetnek vége.
És akkor játsszunk el egy ilyen barátnős kitárulkozást. Hogy jó ötlet-e ? Nem tudom. Valószínűleg nem. De most már mindegy.
1.Csomószor azon kapom magam,hogy elbambultam, és máris rajta jár az eszem. Bármilyen szituációban.
2. Hogy vagyok-e elég jó. Mármint, hogy beleillek-e a kitűnő élsportoló életébe.
3. Pontosan tudom, hogy az utolsó helyen lennék a fontossági sorrendben. Mert suli-barátok, sport, barátnő. És ami valószínűleg furcsa, hogy nem zavar a gondolat.
4. Foglalkoztat a kérdés, hogy hogyan tovább. Erősen. (Elég bizonyíték, hogy olyanokat keresgéltem góglin, hogy a helyes párkapcsolat kialakulása?) Hogy normális-e hogy a beszélgetésnél nem jutottunk tovább? Illetve azért nem találkoztunk, mert elege van az egészből, vagy azért mert ez így jó neki. Nem tudom. Imádok vele beszélgetni, mert annyira aranyosan ír, csak közben bennem van a para, hogy normális-e. Vagy ez nem jó irány. (Az idáig értetlenkedőknek elmondom, hogy eddig még csak az extrém kategóriában voltak lapcsolataim, és ez a normális ez teljesen idegen terep.)


Lehet, hogy abba kéne hagynom az agyalást, és csak élvezni ami van?
De basszus, LÁNY vagyok! Egy lánynak mondhatni ez a dolga.
És az sem a legfelvillanyozóbb, hogy apa mindig elmondja, hogy az is lehet, hogy csak barát akar lenni, és megmaradunk ebben a beszélgetősdiben. Mindezt ilyen megnyertemafőnyereménytalottón hangnemben.