Jót tesz nekem ez a csereprogram. Elvonja a figyelmemet a kajálásról. Már jó pár napja úgy nyúlok be a hűtőnkben, mintha a talált tárgyak osztályán keresgélnék. Most is csak akkor merült fel bennem a kajahiány problematikája, mikor este fél 7-kor elindultam a kutyával csavarogni. Rászoktam a Lipóti tönkölykiflijére, mert kicsi, finom, és tönkölyből van, csomó maggal megspékelve. Fasza. A Lipóti 6-kor bezárt. Így a Lux felé vettem az irányt, ahol durva pofonként ért, mikor közölték, hogy semmilyen teljes kiőrlésű termékük nincsen. Jólvan, majd eszek reggelire is ebédet, kibírom. Ezzel nyugtatgattam magam. Majd miközben szidtam az összes rohadt boltot, hogy sehol nincsen olyan amit megennék, (bezzeg Pesten) eszembe jutott, hogy mintha valahol a lakótelepen lenne egy nagyobb Lipóti. És volt! Ráadásul nyitva. Csak óriási volt a sor. Konkrétan kilógott a boltból. Megálltam, mire egy bácsi rögtön szóba elegyedett velem. Beszélgettem nagy udvariasan, majd mikor már 5 perce ott álltam, és nem haladt a sor, megkérdeztem, hogy mi is van. Rám nézett értetlenkedve, hogy hát az akció. Kicsit kérdőn nézhettem, mert azonnal megmagyarázta, hogy hát arra várnak, hogy 7 óra legyen, és akkor indul az egyet fizet kettőt kap. Mikor kérdeztem, hogy tényleg, visszakérdezett, hogy nem arra jöttem? Mondom, csak szimplán vásárolni. Nagy szívélyesen előretessékelt, hogy akkor menjek. A hosszú sor elejébe. Nagy okosan még feltettem a kérdést, hogy de a többiek? Aztán kiderült, hogy mindenki a hetet várja. Fogalmam sem volt hány óra lehetett, de tisztára mint az orvosi rendelőben. Oda kell menni sokkal előbb, hogy időben sorra kerülj. Itt meg, hogy kapj cuccot. Nagyon csúnyán nézhettek, mikor odaálltam a pulthoz. Cikis is volt, mintha én lennék Miss Gazdag lennék, ők meg mind várnak az olcsóbbra. Jó, többségben nyugdíjasok voltak, akiknek ez fontos. Meg idejük is van.
Ha már most ez van, mi lesz 50 év múlva?
Útban a Pelikán udvarba találkoztam Lilivel. Olyan jó volt! Meg se ismertem a napszemüvegben először. Rögtön a fiús sztorival kezdtem, persze, hiszen lány. Hogy milyen boldog, hogy én az vagyok. Csak vigyorogtam, mint akire odafestették. Pedig belül nem ilyen tökéletes a helyzet.
Elhatároztam ugyanis, hogy most az egyszer lány leszek. Aki megvárja amíg a fiú intézi a dolgokat, meg udvarol, meg ilyenek. Tudjátok, olyan hagyományosan.
Szóval olyan leszek, mint egy igazi lányos lány. Kiélvezem a nőiesség előnyeit. Ami nem merül ki abban, hogy az összes bunkó bebámul a dekoltázsomba.
De nem tudom mi van. Ülni kell, és várni? Imádok vele beszélgetni, és mindenki azt mondja, hogy ez a normális, csak...találkozni mikor szoktak az emberek? Később?
Jó lenne, ha valaki megmondaná, mert elég ciki lenne, ha ezt is a gúglin kéne megkeresnem. Mint mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése