Totális frusztráció. Leginkább ez jellemző most. Asszem szeretem. Vagy nem tom. De vajon mi mást jelenthet, hogy 5 percenként megnézegetem a képeit??? Egyszerűen MUSZÁJ visszakattintanom. Ha látok egy helyes csajt akivel egy fényképen van, rögtön lecsekkolom az adatlapját, meg ilyenek. Jézusom de gáz vagyok. Szóval nem feltétlenül jobb az ha tudod h kit szeretsz. Ezt neked zsuzsi:D. A viszontszeretés nagyon ritka, és megbecsülendő. Mert most pl danival beszélünk msnen. De semmi. Nemhogy bizsergés, még nagyon jókedv sem. Inkább fáraszt. Hogy milyen volt a vizitúra."Jaaaj, hát igazán szuper,képzeld, majdnem lefeküdtem egy sráccal. És most állandóan rajta jár az eszem. Asszem szeretem." Ez lenne a valóság. Ja és hozzátenni: pénteken elméletileg találálkozunk. De már óvatosabban bánok ezzel a nagy büszkeséggel. Mert ha túl sok embernek elmondom, nem fog teljesülni. Legalábbis szerintem. Pedig muszáj látnom. Nem is látnom. Érezni. Basszus, fizikailag hiányzik. Azt akarom hogy fogja a kezem, megöleljen, smároljunk. Esetleg ennél is többet. Ajj, nagyon nem lesz így jó. Ki fogok készülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése